After /L.S/ !Fordítás!

67. Fejezet

67. Fejezet

A városközpontig buszozok, ahol tudom, hogy vannak autókereskedések. Várni akartam és messzebb menni a kampusztól, de nem bírok ki még egy napot a saját autóm nélkül. Az eladó egy szatír, és olyan szaga van, mint a dohos cigarettának, de nem lehetek már tovább válogatós. Egy órás tárgyalás után írok neki egy csekket az előlegről, ő pedig nekem adja a kulcsokat egy tűrhető állapotú 2010-es Corollához. A fehér festék lepattogzott néhány helyen, de sikerül annyira lealkudnom az árát, hogy hajlandó legyek ezt elnézni. Felhívom anyámat, mielőtt kihajtok a kereskedésből, hogy elmondjam neki, vettem egy kocsit, természetesen szerinte egy nagyobb autót kellett volna vennem, és felsorolja az okokat, hogy miért. Végül úgy teszek, mintha elmenne a térerő, majd megszakítom a vonalat. A tükörbe pillantok, és elborzadok fáradt megjelenésemen. Szörnyen nézek ki, a hajam összevissza áll, a szemeim puffadtak és az arcom még mindig maszatos a korábbi sírástól.
Csodálatos érzés a saját autómat vezetni, már nem kell a tömegközlekedéstől függenem, és most már a gyakornoki állásomhoz is elmehetek autóval. Remélem az, hogy vége lett a kapcsolatomnak Harryvel, nem befolyásolja azt, nem hiszem, hogy fogja, de mi van, ha Harry megunta, hogy szimplán megsirattasson és csinál valamit, amivel tönkreteszi? Talán beszélnem kellene Kennel, és megpróbálni megmagyarázni, hogy Harry és én már nem... járunk? Ő azt hiszi, hogy járunk, úgyhogy elő kell majd állnom valamivel azon kívül, hogy "a fiad a legkegyetlenebb ember a világon, és ő mérgező nekem, így nem tudok tovább a közelében lenni."

Bekapcsolom a rádiót, és hangosabbra veszem, mint azt általában szeretem, de most ez az, amire szükségem van. Elnyomja a gondolataimat, és minden egyes dal szövegére koncentrálok. Figyelmen kívül hagyom a tényt, hogy úgy tűnik, minden dal Harryre emlékeztet. Mielőtt visszamennék a kampuszra, úgy döntök, elmegyek néhány ruhát venni, egyre hidegebb lesz, és szükségem van néhány új farmerre. Kezdek belefáradni, hogy mindig a bő khaki nadrágjaimat viselem. Végül veszek pár új ruhát, amiket viselhetek a Vance-nál, és néhány farmert, szűkebbek a szokásosnál, de jól néznek ki rajtam, valamit pár egyszerű pólót és kardigánt. Tristan nincs a szobában, amikor visszatérek, aminek örülök. Tényleg azt hiszem, hogy szobát kellene váltanom, kedvelem Tristant, de nem lakhatunk együtt tovább, ha Harry is itt lesz velünk. Attól függően, mennyit fogok keresni a gyakornoki állásommal, megvehetném a saját lakásomat és a kampuszon kívül lakhatnék. Ez ideális lenne nekem, anyám megőrülne, de ez nem rajta múlik.

Összehajtogatom az új ruháimat és elteszem őket, mielőtt megfogom a piperetáskámat, majd elindulok a zuhanyzókhoz. Amikor visszatérek, Tristan és Zayn ül az ágyon. Nagyszerű.

- Harry megtalált tegnap este? – kérdezi Tristan, mire bólintok.

- És akkor megoldottátok a problémát?

- Nem, vagyis igen, azt hiszem. Befejeztem vele – mondom neki. Szemei kitágulnak, biztosan azt feltételezte, hogy Harry ismét belém mélyeszti majd a karmait.

- Nos, ami engem illet, én örülök – mosolyodik el Zayn, Tristan pedig a karjára csap. Tristan telefonja pityeg, mire lenéz.

- Steph itt van, mennünk kell. Akarsz jönni? – kérdezi.

- Nem, köszi. Vettem ma egy autót! – újságolom el.

- Tényleg?! – feleli, és én bólintok.

- Látnom kell, amikor visszaérek – mondja, aztán az ajtó felé indulnak. Tristan kisétál, de Zayn habozva megáll az ajtóban.

- Louis? – hangja olyan gyengéd, mint a bársony. Felnézek, ő pedig rám mosolyog.

- Gondolkoztál a randinkon? – kérdezi a szemembe nézve.

- Én... – azon vagyok, hogy visszautasítsam őt, de miért? Ő nagyon vonzó, és kedvesnek tűnik. Nem használt ki, amikor könnyen megtehette volna. Tudom, hogy jobb társaság lenne, mint Harry, őszintén bárki jobb lenne.