After /L.S/ !Fordítás!

91. Fejezet

91. Fejezet

- A bérleti szerződés mindkettőtök nevén lesz, igaz? – kérdezi a férfi, majd rám néz. Van egy olyan érzésem, hogy csendesen kérdezi, biztos vagyok-e ebben.

- Igen – válaszol Harry helyettem, aztán aláírja a nevét több lap aljára, mielőtt átcsúsztatja hozzám a köteget.

Megfogom a tollat és aláírom, mielőtt újra átgondolnám. Készen állok erre, készen állunk erre. Igen, fiatalok vagyunk, és nem ismerjük egymást olyan hosszú ideje, de tudom, hogy mindennél jobban szeretem őt és ő is szeret engem, amíg ez biztos, a többi majd a helyére kerül.

- Rendben, itt vannak a kulcsaitok – a férfi, akinek a neve feltételezésem szerint Darryl, mert többször is ez a név jelenik meg a papírokon, átad Harrynek és nekem egy-egy kulcscsomót, majd távozik.

- Nos... Isten hozott itthon? – mondja Harry, amikor a férfi elmegy. Felnevetek és közelebb lépek hozzá, így át tud ölelni karjaival.

- Nem tudom elhinni, hogy itt élünk most már. Ez még mindig nem tűnik igazinak – szemeim a nappalit fürkészik.

- Ha valaki azt mondta volna nekem két hónappal ezelőtt, hogy veled fogok lakni, nem is beszélve arról, hogy veled fogok járni, vagy az arcába nevettem volna, vagy megütöttem volna... talán mindkettő – mosolyodik el, majd arcomat a kezei közé veszi.

- Hát nem vagy édes? – ugratom, kezeimet pedig az oldalára rakom.

- Bár ez megkönnyebbülés is, hogy megvan a saját helyünk. Nincs több buli, nincs több szobatárs és közös zuhanyzó – felelem.

- A saját ágyunk – teszi hozzá egy önelégült mosollyal.

- Be kell szereznünk pár dolgot, edények meg ilyenek. Tetszik az ágynemű a hálószobában? Minden új, de ha nem tetszenek a színek, vehetünk egy újat – mondja.

- Jól érzed magad? – teszem kézfejemet a homlokához.

- Borzasztóan együttműködő vagy ma – mosolyodom el.

- Csak meg akarok győződni róla, hogy mindennel elégedett vagy itt. Azt akarom, hogy otthon érezd magad... velem.

- És mi a helyzet veled? Te otthon érzed magad itt? – kérdezem tőle, mire bólint.

- Meglepő módon, igen – válaszol, majd körülnéz a szobában.

- El kellene mennünk összeszedni a cuccaimat, nincs sok, csak néhány könyv és a ruháim – felelem.

- Már megcsináltam.

- Mi? – kérdezem.

- Elhoztam minden holmidat a szobádból, a csomagtartódban vannak – magyarázza.

- Honnan tudtad, hogy alá fogom írni? Mi lett volna, ha utálom a lakást? – mosolyodom el. Bárcsak elköszönhettem volna Tristantól és a szobától, amit három hónapig otthonnak hívtam, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra látni fogom őt.

- Mert ha nem tetszett volna ez, megtaláltam volna azt, ami igen – válaszol magabiztosan.

- Ó. Nos, mi van a te cuccoddal?

- Összeszedhetjük holnap, van ruhám a csomagtartómban.

- Mi az oka ennek? – mindig olyan sok ruhája van az autójában.

- Nem igazán tudom. Azt hiszem, csak sosem tudhatod, mikor lesz szükséged ruhákra – von vállat.

- Menjünk a boltba, vegyük meg azt a sok szart, amire szükségünk van a konyhában, meg valami kaját – mondja Harry.