After /L.S/ !Fordítás!

73. Fejezet

73. Fejezet

Harry enyhe horkolására ébredek fel, ajkai a fülemhez nyomódnak. Hátam szorosan a mellkasához simul, lábai pedig körbeölelik az enyémeket. A tegnap esti emlékek mosolyt csalnak ajkaimra, mielőtt az eufórikus érzést felváltja a pánik. Ugyanúgy fog érezni nappal is? Vagy kínozni és gúnyolódni fog, amiért felajánlottam magamat neki? Átfordulok, hogy a szemébe nézzek, hogy megvizsgáljam tökéletes vonásait, miközben az állandó ránc a homlokán ki van simulva az alvás miatt. Kinyújtom a kezem, és végigfuttatom a mutatóujjamat a szemöldökpiercingjén, aztán le a horzsoláshoz az arcán. Ajkai jobban néznek ki, ahogy az ujjpercei is, mivel végül beleegyezett, hogy segítsek neki megtisztítani tegnap este.

Szemei felpattannak, miközben ujjam mohón átrajzolja az ajkait.

- Mit csinálsz? – kérdezi, nem tudom megfejteni hangját, ami nyugtalanít.

- Bocs... én csak... – nem tudok mit mondani. Nem tudom, milyen hangulatban lesz, miután egymás karjaiban aludtunk el.

- Ne hagyd abba – suttogja, és újra lecsukja szemeit. A mellkasomon lévő súly fele eltűnik, aztán elmosolyodom, mielőtt ismét átrajzolom telt ajkait, ügyelve arra, hogy elkerüljem a sérülését.

- Mik a terveid mára? – kérdezi néhány perccel később, újra kinyitva a szemeit.

- Valójában Karennel vannak terveim, az üvegházán dolgozunk odakint – mondom neki, ő pedig felül.

- Tényleg? – biztosan mérges. Tudom, hogy nem kedveli Karent, annak ellenére, hogy ő az egyik legédesebb ember, akivel valaha találkoztam.

- Igen – motyogom.

- Nos, azt hiszem, nem kell azon aggódnom, hogy kedvel-e a családom, jobban kedvelnek téged, mint engem – kuncog fel, majd végigsimítja nagyujját az arcomon, ezzel egy reszketést küldve végig a gerincemen.

- A probléma ezzel az, hogy ha továbbra is itt lógok, az apám talán elkezdi azt hinni, hogy valóban kedvelem őt – feleli, hangja lágy, de szemei sötétek.

- Talán te és az apukád lóghatnátok együtt, amíg Karen és én kint vagyunk? – javaslom. Valószínűleg le fogja harapni a fejem.

- Nem, biztosan nem. Visszamegyek a házamhoz, az igazi házamhoz, és várok rád, hogy kész legyél – morogja.

- De azt akartam, hogy itt maradj, sokáig eltarthat. Az üvegháza elég rossz állapotban van – mondom. Úgy tűnik, nem talál szavakat, ami melengeti a szívemet a gondolatra, hogy nem akar nagyon sokáig távol lenni tőlem.

- Én... nem tudom, Louis. Valószínűleg amúgy sem akar velem lógni – motyogja.

- Persze, hogy akar. Mikor volt az utolsó alkalom, amikor ti ketten egyáltalán ugyanabban a szobában maradtatok egyedül? – kérdezem, mire vállat von.

- Nem tudom... évekkel ezelőtt. Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e – feleli, végighúzva kezét a arcán.

- Ha kellemetlenül érzed magad, bármikor csatlakozhatsz Karenhez és hozzám odakint – biztosítom őt. Csodálkozom, hogy fontolóra veszi, hogy egy kis időt töltsön az apjával.

- Rendben... de csak azért csinálom ezt, mert a gondolat, hogy elhagyjalak téged, akár egy kis időre is... – abbahagyja, tudom, hogy nem jó abban, hogy kifejezze, hogyan érez, így csendben maradok, időt adva neki, hogy összeszedje magát.

- Nos, mondjuk úgy, az rosszabb, mint az én pöcs apámmal lógni.

Elmosolyodom az apja elleni durva szavak ellenére is. Az apa, akit Harry ismer, nem ugyanaz az ember, aki a földszinten van, és remélem, Harry itt lehet, hogy lássa.