After /L.S/ !Fordítás!

54. Fejezet

54. Fejezet

Kezeim megtalálják az ajtókilincs hideg fémjét Harry szobájához, majd lenyomom. Hála istennek kinyílik, biztosan elfelejtette bezárni.

- NE! Kérlek... – kiáltja ismét. Ha valaki bántja őt, fogalmam sincs, mit fogok csinálni, ezt nem gondoltam át. Körbetapogatom a lámpát, aztán felkapcsolom. Harry félmeztelenül van, belegabalyodva a vastag paplanba, csapkodva és hánykolódva a szövetben. Emlékszem, Tristan röviden említette, hogy hallott Harry rémálmairól, a pletyka biztosan igaz.

Gondolkodás nélkül leülök az ágyra, és a válláért nyúlok. Bőre forró, túl forró.

- Harry! – mondom csendesen, megpróbálva felébreszteni őt. Feje oldalra dől és nyöszörög, de nem ébred fel.

- Harry, ébredj fel! – sírom, majd erősebben rázom őt, miközben testem lovaglóülésben helyezkedik el az övén. Mindkét kezem a vállán van, és újra megrázom őt. Szemei felpattannak, rémület tölti meg őket egy rövid pillanatra, a zavarodottság előtt, aztán megkönnyebbülés. Homlokát izzadságcseppek borítják.

- Lou – nyögi. Ahogy kiejti a nevemet, összetöri a szívemet, majd meggyógyítja. Másodperceken belül kibogozza karjait és a hátamhoz teszi őket, a mellkasa felé húzva engem, hogy ráfeküdjek. Mellkasa nedvessége megijeszt, de nyugton maradok. Hallom szívverését gyorsan dobogva az arcomnál. Szegény Harry. Mindkét kezem az oldalához teszem, megölelve őt. Végigsimít a hajamon, ahogy újra és újra a nevemet ismétli, mintha a talizmánja lennék a sötétben.

- Harry, jól vagy? – szavaim halkabbak, mint egy suttogás.

- Nem – vallja be. Mellkasa lassabban emelkedik és süllyed, mint eddig, de légzése még mindig felületes. Nem akarom erőltetni, hogy megbeszéljük, milyen szörnyűséget álmodott éppen. Nem kérdezem meg tőle, hogy akarja-e, hogy maradjak, valahogy tudom, hogy igen. Amikor felemelkedem, hogy lekapcsoljam a lámpát, teste megfeszül.

- Lekapcsolom a lámpát, vagy akarod, hogy maradjon? – kérdezem tőle. Amint rájön szándékaimra, ellazul, engedve, hogy tovább nyúljak a lámpához.

- Kapcsold le, kérlek – könyörgi. Amint a szoba visszatér a sötétséghez, visszateszem fejem a mellkasára. El tudnám képzelni, hogy így feküdni, közrefogni a testét kényelmetlen lenne, de ez megnyugtató neki is és nekem is. Hallani a szívverését mellkasa kemény felülete alatt nyugtató, nyugtatóbb, mint az eső kopogása a tetőn. Bármit megtennék, bármit megadnék, hogy képes legyek minden estét Harryvel tölteni, hogy így feküdjek vele, hogy karjai átöleljék a hátamat, ahogy légzése lelassul.

Arra ébredek fel, hogy Harry mozgolódik alattam. Még mindig rajta fekszem, térdeim az oldalainál vannak. Arcom mellkasának nyomódik, felemelem a fejemet, ő pedig szemkontaktust létesít velem. Nappal nem vagyok biztos benne, hogy akarok-e úgy lenni, mint tegnap este. Nem tudom leolvasni az arckifejezését, amitől ideges leszek. A nyakam fáj, amiért Harry kemény mellkasán aludtam, és ki kell nyújtanom a lábaimat.

- Jó reggelt – ajándékoz meg egy gödröcskés mosollyal, eloszlatva félelmemet.

- Jó reggelt – megmozdulok, hogy lemásszak róla, de megállít.

- Hova mész? – kérdezi.

- Fáj a nyakam – vallom be, mire lefektet maga mellé, hátam felsőtestéhez nyomódik.

Megijeszt azzal, hogy kezét a nyakamhoz teszi, amitől megugrom. Gyorsan megnyugszom, ahogy elkezdi dörzsölni a nyakamat. Szemeim lecsukódnak, majd összerezzenek egy kicsit az ő kapcsolatán a fájdalommal, de az lassan eltűnik, ahogy masszíroz.