54. Fejezet
Kezeim megtalálják az ajtókilincs hideg fémjét Harry szobájához, majd lenyomom. Hála istennek kinyílik, biztosan elfelejtette bezárni.
- NE! Kérlek... – kiáltja ismét. Ha valaki bántja őt, fogalmam sincs, mit fogok csinálni, ezt nem gondoltam át. Körbetapogatom a lámpát, aztán felkapcsolom. Harry félmeztelenül van, belegabalyodva a vastag paplanba, csapkodva és hánykolódva a szövetben. Emlékszem, Tristan röviden említette, hogy hallott Harry rémálmairól, a pletyka biztosan igaz.
Gondolkodás nélkül leülök az ágyra, és a válláért nyúlok. Bőre forró, túl forró.
- Harry! – mondom csendesen, megpróbálva felébreszteni őt. Feje oldalra dől és nyöszörög, de nem ébred fel.
- Harry, ébredj fel! – sírom, majd erősebben rázom őt, miközben testem lovaglóülésben helyezkedik el az övén. Mindkét kezem a vállán van, és újra megrázom őt. Szemei felpattannak, rémület tölti meg őket egy rövid pillanatra, a zavarodottság előtt, aztán megkönnyebbülés. Homlokát izzadságcseppek borítják.
- Lou – nyögi. Ahogy kiejti a nevemet, összetöri a szívemet, majd meggyógyítja. Másodperceken belül kibogozza karjait és a hátamhoz teszi őket, a mellkasa felé húzva engem, hogy ráfeküdjek. Mellkasa nedvessége megijeszt, de nyugton maradok. Hallom szívverését gyorsan dobogva az arcomnál. Szegény Harry. Mindkét kezem az oldalához teszem, megölelve őt. Végigsimít a hajamon, ahogy újra és újra a nevemet ismétli, mintha a talizmánja lennék a sötétben.
- Harry, jól vagy? – szavaim halkabbak, mint egy suttogás.
- Nem – vallja be. Mellkasa lassabban emelkedik és süllyed, mint eddig, de légzése még mindig felületes. Nem akarom erőltetni, hogy megbeszéljük, milyen szörnyűséget álmodott éppen. Nem kérdezem meg tőle, hogy akarja-e, hogy maradjak, valahogy tudom, hogy igen. Amikor felemelkedem, hogy lekapcsoljam a lámpát, teste megfeszül.
- Lekapcsolom a lámpát, vagy akarod, hogy maradjon? – kérdezem tőle. Amint rájön szándékaimra, ellazul, engedve, hogy tovább nyúljak a lámpához.
- Kapcsold le, kérlek – könyörgi. Amint a szoba visszatér a sötétséghez, visszateszem fejem a mellkasára. El tudnám képzelni, hogy így feküdni, közrefogni a testét kényelmetlen lenne, de ez megnyugtató neki is és nekem is. Hallani a szívverését mellkasa kemény felülete alatt nyugtató, nyugtatóbb, mint az eső kopogása a tetőn. Bármit megtennék, bármit megadnék, hogy képes legyek minden estét Harryvel tölteni, hogy így feküdjek vele, hogy karjai átöleljék a hátamat, ahogy légzése lelassul.
Arra ébredek fel, hogy Harry mozgolódik alattam. Még mindig rajta fekszem, térdeim az oldalainál vannak. Arcom mellkasának nyomódik, felemelem a fejemet, ő pedig szemkontaktust létesít velem. Nappal nem vagyok biztos benne, hogy akarok-e úgy lenni, mint tegnap este. Nem tudom leolvasni az arckifejezését, amitől ideges leszek. A nyakam fáj, amiért Harry kemény mellkasán aludtam, és ki kell nyújtanom a lábaimat.
- Jó reggelt – ajándékoz meg egy gödröcskés mosollyal, eloszlatva félelmemet.
- Jó reggelt – megmozdulok, hogy lemásszak róla, de megállít.
- Hova mész? – kérdezi.
- Fáj a nyakam – vallom be, mire lefektet maga mellé, hátam felsőtestéhez nyomódik.
Megijeszt azzal, hogy kezét a nyakamhoz teszi, amitől megugrom. Gyorsan megnyugszom, ahogy elkezdi dörzsölni a nyakamat. Szemeim lecsukódnak, majd összerezzenek egy kicsit az ő kapcsolatán a fájdalommal, de az lassan eltűnik, ahogy masszíroz.
ESTÁS LEYENDO
After /L.S/ !Fordítás!
FanficLouis Tomlinson egy 18 éves egyetemista, egyszerű élettel, kiváló jegyekkel és egy kedves barátnővel. Mindig minden lépését megtervezi előre, amíg nem találkozik egy Harry nevű bunkó sráccal, akinek túl sok tetoválása és piercingje van. !Az After(Mi...