After /L.S/ !Fordítás!

30. Fejezet

30. Fejezet

A könnyeim felszáradtak, lezuhanyoztam, és valamelyest mentálisan stabil vagyok, amikor Tristan visszatér a moziból.

- Szóval milyen volt... Harryvel lógni? – kérdezi, majd kiveszi a pizsamáját a komódjából.

- Oké volt, a szokásos... bájos kedvében volt – mondom neki, és visszafojtok egy nevetést.

Mesélni akarok neki arról, hogy mit csináltunk, de túlságosan szégyellem magam. Tudom, hogy nem ítélne el engem, de nem akarom, hogy bárki is megtudja, csak remélem, hogy Harry nem mondja el senkinek, habár nem várnék tőle mást. Tristan aggodalommal a szemében néz rám, mire nekem el kell néznem.

- Csak legyél óvatos, oké, túl kedves vagy egy olyasvalakihez, mint Harry – mondja, én pedig meg akarom ölelni őt és sírni a vállán. Jobban ismeri Harryt, mint én, és még így is azt gondolja, hogy távol kellene maradnom tőle.

- Milyen volt a film? – váltok témát. Elmeséli, hogyan etette pattogatott kukoricával Steph-et az egész film alatt, és hogy tényleg kezdi kedvelni őt. Öklendezni akarok, de tudom, csak féltékeny vagyok, hogy Steph tényleg kedveli őt, úgy, ahogy Harry engem nem. De van valakim, aki szeret, és el kell kezdenem jobban bánnom vele, és távol maradnom Harrytől, ezúttal tényleg.

Végül Tristan elalszik, majd én is így teszek nem sokkal utána.

A következő reggel kényszerítem magam, hogy kikeljek az ágyból és felöltözzek. Ürességet érzek, nincs energiám, és úgy érzem, mintha bármelyik pillanatban el tudnám sírni magam. A szemeim pirosak a tegnap esti sírástól. Tristan szekrényéhez sétálok, majd megfogok néhányat a szemceruzáiból, hogy felkenjem. Sokkal jobban néz ki tőle a szemem. Felveszem a szűk farmeremet és egy ujjatlan felsőt. Meztelennek érzem magam, így kiveszek egy kardigánt a szekrényemből, és felveszem. Elégedett vagyok azzal, ahogy kinézek.
Úton az osztályba, megállok egy kávéháznál, és veszek egyet Liamnek is. Még mindig elég korán van az órákhoz, így lassabban sétálok a szokottnál.

- Hé, Louis, ugye? – hallom meg egy lány hangját. Odanézek, és meglátom az újgazdag lányt, azt hiszem, Tessa a neve.

- Igen, Tessa, ugye? – kérdezem, mire bólint.

- Átjössz ezen a hétvégén is? – kérdezi. Biztosan jár valakivel, aki a diákszövetség tagja. Persze hogy igen, ő jómódú és gyönyörű.

- Ó, nem, ezen a hétvégén nem – nevetek fel, ő pedig csatlakozik.

- Szívás, szórakoztató voltál. Hát, ha meggondolod magad, tudod, hol van – nevet.

- Mennem kell vagy elkések, még találkozunk – megajándékoz még egy mosollyal, majd elmegy.

Liam már bent ül, és többször is megköszöni nekem, hogy hoztam neki kávét.

- Máshogy nézel ma ki – mondja, ahogy leülök.

- Feltettem egy kis szemceruzát ma – válaszolok, mire elmosolyodik. Nem kérdez az estémről Harryvel, amiért hálás vagyok. Még nem állok készen, hogy beszéljek róla. Éppen ahogy elkezdek nem gondolni Harryre, eljön az irodalom.

Harry a szokásos helyén ül, elöl. Meg akarom kérni Liamet, hogy cseréljen velem helyet, de nem akarom elmagyarázni, miért. Harry most az egyszer fehér pólót visel, így a tetoválásai láthatóak alatta. Ámulatba ejt, mennyire vonzónak találom tetkóit és a piercingjeit, egyik sem érdekelt ezelőtt. Gyorsan elnézek, és előhúzom a jegyzeteimet. Remélem, Liam hamarosan megérkezik, így nem fogom annyira egyedül érezni magam Harryvel.