After /L.S/ !Fordítás!

48. Fejezet

48. Fejezet

Egyáltalán nem látom vagy hallom Harryt a zuhanyzóban, szóval remélem, nem ment el valahova azokkal a lányokkal. Nem is hozott magával ruhákat, úgyhogy ha zuhanyozik, akkor csak a piszkos ruhákat venné vissza. Harry koszos ruhákat is viselhetne, és még mindig jobban nézne ki, mint bárki, akit valaha láttam. Kivéve Natalie, emlékeztetem magam. Megszárítkozom, felveszem a ruháimat, majd visszaindulok a szobámba. Megkönnyebbülök, hogy Harryt az ágyamon ülve találom. Póló nélkül van, a haja pedig még mindig nedves. Becsukom a számat, hogy megbizonyosodjak róla, nem lóg ki a nyelvem és nem lihegek. Laza, lila pólóm és farmerom hülyének tűnik az ő kényelmes, fekete farmeréhez és csupasz bőréhez hasonlítva. Legalább a szűk farmerom van rajtam.

- Elég sokáig tartott – mondja, majd hátradől. Izmai összehúzódnak, ahogy karjait a feje mögé emeli.

- Kedvesnek kellene lenned hozzám, emlékezz – felelem, és átsétálok Tristan szekrényéhez, aztán kinyitom az ajtót, hogy feltárjam a tükröt. Megfogom a szemceruzáját, majd leülök a földre törökülésben a tükör előtt.

- Kedves vagyok.

Csendben maradok, ahogy próbálom felvinni a szemceruzát. Három sikertelen kísérlet után, hogy egyenes vonalat húzzak a szemhéjamra, a tükörnek dobom a szemceruzát, Harry pedig felnevet.

- Amúgy sincs rá szükséged – mondja nekem Harry.

- Nekem tetszik – védekezem, mire a szemét forgatja.

- Rendben, csak ülhetünk itt egész nap, míg te megpróbálod felkenni azt – feleli. Ennyit a kedves Harryről. Kapcsol, majd bocsánatot kér tőlem, miközben megtörlöm a szemeimet, feladva a napi sminket.

- Kész vagyok – mondom neki, mire feláll.

- Ugye azért egy pólót fel fogsz venni? – kérdezem, ő pedig bólint a fejével.

- Igen, van egy a csomagtartómban – emlékszem, hogy a pataknál hogyan húzott elő egy pólót a csomagtartójából akkor is. Igazam volt, biztosan végtelen mennyiségű van ott. Nem akarok az e mögött lévő okra gondolni.
Szavainak megfelelően kivesz egy sima fekete pólót a csomagtartóból, majd áthúzza a fején.

- Hagyd abba a bámulást és szállj be az autóba – ugrat engem. Eldadogok egy tagadást és kényszerítem magam hogy megmozduljak.

- Nagyon szeretem, amikor fehér póló van rajtad – a szavak kicsúsznak, mielőtt megállíthatnám őket. Oldalra fordítja a fejét, majd megajándékoz egy önelégült vigyorral.

- Igen? – emeli meg szemöldökét.

- Nos, én pedig nagyon szeretem, amikor abban a farmerben vagy, mert csodálatosan kiemeli a seggedet – mondja, mire a szám elnyílik. Harry és az ő piszkos szavai. Észreveszi reakciómat, és felnevet.

Játékosan fejen ütöm őt, de gondolatban vállon veregetem magam, amiért ezt a farmert viselem. Azt akarom, hogy Harry rám nézzen, még akkor is, ha soha nem ismerném be hangosan, és hízelgő számomra furcsa bókolási módja.

- Szóval hova? – kérdezi, én pedig előveszem a telefonomat. Felolvasom neki az autókereskedések listáját öt kilométeres körzeten belül, és néhányról véleményt is mondok neki.

- Túlságosan is eltervezed a dolgokat, úgyhogy egyik helyre sem fogunk elmenni – feleli.

- De igen, elmegyünk. Már elterveztem ezt, van egy Prius Bob Szuper Autóinál, amit látni akarok – mondom neki, és grimaszolok az ízléstelen néven.

- Egy Prius? – szinte köpi a szót.

- Igen? Ezeknek van a legjobb gázfogyasztása és biztonságosak és...