After /L.S/ !Fordítás!

26. Fejezet

26. Fejezet

Megpróbálok tanulni, amikor visszaérek a szobámba, de nem tudok összpontosítani. Miután körülbelül egy órán át bámulom a jegyzeteimet, eldöntöm, hogy megyek és lezuhanyozok. A koedukált fürdőszobák még mindig kellemetlenek számomra, amikor zsúfoltak, de senki nem szórakozik velem. A meleg víz nagyszerű, és feloldja feszült izmaimat. Megkönnyebbültnek kellene lennem, hogy Harry és én valamilyen fegyverszünetet értünk el, de most a haragot és bosszúságot az idegesség és a zavartság váltotta fel. Beleegyeztem, hogy eltöltök egy kis időt Harryvel holnap, hogy csináljunk valami „szórakoztatót", és be kell vallanom, egy kicsit rémült vagyok. Csak remélem, hogy jól fog menni, és barátok lehetünk. Nem várom, hogy legjobb barátokká váljunk, de el kell jutnunk egy szintre, ahol nem kiabálunk egymásra minden alkalommal, amikor beszélünk.

Mikor visszatérek a szobámba, találok egy cetlit Tristantól, hogy kivitte Steph-et a kampuszról vacsorázni. Kedvelem Molly szobatársát, Steph-et. Kedvesnek tűnik a túlzott sminkje ellenére is. Ha Tristan és Steph továbbra is randiznak, akkor talán amikor Natalie eljön meglátogatni, mindannyian csinálhatnánk valamit együtt. Kit hülyítek? Tudom, hogy Natalie nem akarna olyan emberekkel lógni, mint Tristan és Steph, és bevallom, három héttel ezelőttig én sem hittem volna soha.
Végül felhívom Natalie-t, mielőtt ágyba bújnék. Egész nap nem beszéltünk.

- Szia Louis, milyen volt a napod? – kérdezi, amint felveszi a telefont.

- Jó volt, hosszú, de jó – mesélnem kellene neki arról, hogy holnap Harry és én elmegyünk szórakozni.

- Az jó. Focimeccsem volt az este Seattle-ben, épp most megyek vissza.

- Ez fantasztikus, hogy ment? – elmondja, hogyan verték meg földcsuszamlás szerűen a Seattle High-t, annak ellenére, hogy ők az egyik legjobb csapat az államban. Beszélgetünk a családjáról, és mielőtt észrevenném, letesszük a telefont. Nem találtam meg a megfelelő időpontot, hogy megemlítsem a terveimet Harryvel, de őszintén, nem is próbáltam.

A következő nap túl gyorsan telik el. Liam és én bemegyünk irodalomra, Harry már itt van.

- Készen állsz a randinkra ma este? – kérdezi, mire a szám elnyílik. Liamé is.

- Ez nem egy randi, csak együtt lógunk, mint barátok – mondom Liamnek, figyelmen kívül hagyva Harryt. A küldetésünk első napja, hogy barátok legyünk, nem megy jól eddig.

- Ugyanaz – vigyorog Harry, mire szemet forgatok. Elkerülöm őt az óra többi részében, ami könnyű, mert nem próbál meg beszélni velem.

- Legyél óvatos ma este – mondja Liam az óra után.

- Az leszek. Csak megpróbálunk civilizált emberek módjára viselkedni, mivel a szobatársam a legjobb barátja.

- Tudom. Nagyon jó vagy Tristanhoz. Csak nem vagyok biztos benne, hogy Harry megérdemli a kedvességed – mondja, mire felnézek rá.

- Nincs más dolgod, mint besározni engem? Tűnj el! – csattan fel Harry mögülem. Liam összeráncolja a homlokát, majd újra rám néz.

- Emlékezz, mit mondtam – feleli, és elsétál.

- Nem kell kegyetlennek lenned hozzá. Ti, srácok, gyakorlatilag testvérek vagytok – mondom, mire szemei kitágulnak.

- Mit mondtál az előbb? – morog fel.

- Tudod, apukád és az ő anyja? – Liam hazudott? Vagy nem kellett volna megemlítenem ezt. Liam mondta, hogy ne említsem meg Harry kapcsolatát az apjával, de nem gondoltam, hogy az egész dologra értette.