After /L.S/ !Fordítás!

84. Fejezet

84. Fejezet

Mire mindketten lezuhanyozunk és visszafekszünk az ágyba, majdnem hajnali négy óra.

- Egy órán belül fent kell lennem – motyogom Harry mellkasába.

- Aludhatsz fél nyolcig, és még mindig időben odaérhetsz – emlékeztet.

Nem hangzik megnyerőnek az ötlet, hogy rohannom kelljen, de tényleg szükségem van az alvásra. Hálás vagyok, hogy szundítottam korábban, így remélhetőleg nem leszek hullafáradt az első tényleges munkanapomon a Vance-nál.

- Mhmm... – motyogom a bőrének.

- Majd beállítom az ébresztődet – mondja, én pedig elalszom.

Égnek a szemeim az alváshiánytól, miközben próbálom megcsinálni rakoncátlan hajamat. Barna szemceruzával húzok egy vonalat nedvesen csillogó szemeim köré, majd az új, szürke öltönyömet veszem fel, ami kissé nehéz, mivel még mindig érzékeny vagyok a tegnap este miatt. A nadrág éppen elég szűk, hogy kiemelje a seggemet. Fontolóra veszem, hogy felteszek egy kis pirosítót, hogy színt adjak az arcomnak, de a Harryvel való estémnek köszönhetően, az arcom még mindig ragyog. Becsúsztatom a lábamat az új cipőmbe, majd a tükörhöz sétálok. Az öltöny elég tetszetős, és jobban nézek ki, mint érdemelném. Átpillantok Harryre, aki beburkolózott a takaróba a kis ágyamon, lábai lelógnak az ágy széléről, és elmosolyodom. A legutolsó pillanatig várok, hogy felébresszem őt, fontolóra veszem, hogy egyáltalán nem ébresztem fel, de önző vagyok és egy búcsúcsókot akarok adni neki. Felveszem a dzsekimet, aztán megfogom a telefonomat.

- Mennem kell – mondom, majd gyengéden megsimítom a vállát.

- Szeretlek – motyogja, és anélkül csücsörít az ajkaival, hogy kinyitná a szemeit.

- Bemész az órákra? – kérdezem, miután megcsókolom őt.

- Dehogy – feleli, aztán visszafordul.

Egy másik csókot helyezek a vállára, majd összeszedem a dolgaim. Annyira vissza akarok mászni hozzá az ágyba. Lehet, hogy a vele való együttélés nem lenne olyan rossz, amúgy is majdnem minden éjszakát együtt töltünk.

Kirázom a gondolatot a fejemből. Ez egy rossz ötlet, ez túl korai. Túl korai. Az egész autóutat azzal töltöm, hogy elképzelem, milyen lenne egy lakást vásárolni Harryvel, függönyöket keresgélni és kifesteni a falakat.

Amikor a lift eléri a harmadik emeletet, egy fiatalember lép be hozzám. Sötétkék öltönyt visel, és szappan illata van.

- Hanyadik emelet? – kérdezem tőle.

- A legfelsőre, kérlek – feleli. Egyébként is a legfelsőre akartam menni, így visszadőlök a lift falának.

- Új vagy itt? – kérdezi. Szemei tiszta kékek, ami furcsa kontraszt a sötét hajához.

- Csak gyakornok vagyok – mondom neki.

- Csak gyakornok? – nevet fel.

- Úgy értem, gyakornok vagyok, nem tényleges dolgozó – javítom ki magam idegesen.

- Néhány évvel ezelőtt gyakornokként kezdtem, aztán teljes munkaidőre felvettek. A WSU-ra jársz?

- Igen, te is oda jártál?

- Aha, csak tavaly diplomáztam. Örülök, hogy vége van – kuncog fel.

- Tetszeni fog neked itt.

- Köszi, máris imádom – mondom neki, miközben kilépünk a liftből.

- Ne haragudj még nem tudom a nevedet – feleli, ahogy befordulok a sarkon.