After /L.S/ !Fordítás!

32. Fejezet

32. Fejezet

Rohanok Natalie autójához, a telefonom pedig rezeg Liam üzenetétől.

- „2875 Cornell Rd" – írja az SMS. Bepötyögöm a címet a telefonom navigációjába, és kihajtok a parkolóból. A GPS azt mondja, tizenöt percen belül megérkezem. Mi történhet ott, amiért Liamnek esetleg szüksége lehet rám, hogy odamenjek? Harry és én még csak beszélő viszonyban sem vagyunk most. Remélem, Harry jól van és semmi baja. Fogalmam sincs, mi volt a csattanó zaj, úgy hangzott, mintha valami összetört volna. Még mindig annyira össze vagyok zavarodva, amikor megérkezem a címre, mint amikor elhagytam a szobámat. Natalie már kétszer hívott, de nem veszem fel, szükségem van rá, hogy a navigáció a képernyőn maradjon és őszintén, a zavart kifejezés az arcán, amikor otthagytam őt, még mindig kísért.

A házak az úton mind óriásiak, úgy néznek ki, mint a kastélyok. Ez a ház különösen, legalább háromszor nagyobb, mint anyámé. Ez egy régi stílusú téglaház, kastély nekem, az udvar pedig lejtős, így úgy tűnik, mintha egy dombon, hegyen feküdne. Még az utcai fények alatt is gyönyörű. Biztosan Harry apjának a háza, ez az egyetlen következtetés, amire gondolni tudok, amiért Liam is itt lenne. Veszek egy mély levegőt, majd felmegyek a lépcsőn a járdára. Mikor az ajtóhoz érek, erősen kopogok a sötét, mahagóni ajtón, ami másodperceken belül kinyílik.

- Louis, köszönöm, hogy eljöttél. Tudom, hogy társaságod van. Natalie veled van? – kérdezi Liam, és jelez, hogy menjek be.

- Nem, a kollégiumban van. Mi folyik itt? Hol van Harry?

- A hátsóudvarban. Kezelhetetlen – sóhajtja.

- És én azért vagyok itt, mert? – olyan kedvesen kérdezem, ahogy csak tudom. Mi közöm van nekem ahhoz, hogy Harry kezelhetetlen?

- Nem tudom, tudom, hogy utálod őt, de részeg, teljesen ellenséges. Felbukkant itt, és kinyitott egy üveget az apja skót whiskyéből. Több mint az üveg felét megitta! Aztán elkezdett összetörni dolgokat, anyám összes edényét, egy üveges konyhaszekrényt, gyakorlatilag mindent, amire rátette a kezét.

- Mi? Miért? – Harry azt mondta nekem, hogy nem szokott inni.

- Az apja éppen azt mondta el neki, hogy ő és az anyám összeházasodnak – meséli, mintha ez mindent megmagyarázna.

- Oké? Szóval Harry nem akarja, hogy összeházasodjanak? – még mindig össze vagyok zavarodva. Liam átvezet engem a hatalmas konyhán, a lélegzetem pedig eláll az óriási rendetlenségtől, amit Harry csinált. Törött edények vannak szétszóródva a padlón és egy nagy faszekrény, aminek be van ütve az oldala, az üveglapok töröttek vagy hiányoznak.

- Nem, ez egy hosszú történet. Rögtön utána, hogy elmondta neki az apja, elhagyták a várost hétvégére. Hála istennek, nincsenek itt, de azt hiszem, azért jött ide Harry, hogy szembeszálljon az apjával. Sosem jön ide – magyarázza, majd kinyitja a hátsó ajtót. Látok egy árnyékot ülni egy kis asztalon a kis, zárt, belső udvarban. Harry.

- Nem tudom, mit gondolsz, mit tudok tenni, de megpróbálom – mondom Liamnek, mire bólint. Lehajol, és a vállamra teszi a kezét.

- Érted kiabált – feleli halkan, a szívem pedig majdnem megáll. Értem? Harry felé sétálok, mire felnéz rám. A szemei vörösek, a haja el van rejtve egy szürke beanie alá. Szemei kitágulnak, aztán elsötétülnek, amitől vissza akarok lépni. Szinte ijesztően néz ki a gyenge, terasz lámpa fénye alatt.

- Hogy kerülsz ide? – emeli fel hangját Harry, majd feláll.

- Liam... ő – válaszolok, de bárcsak ne mondtam volna el neki.