After /L.S/ !Fordítás!

61. Fejezet

61. Fejezet

A következő reggel Harry előtt ébredek fel, és sikerül legördítenem őt magamról, illetve kibogozni a lábainkat anélkül, hogy felébreszteném. Annak az emléke, ahogy megkönnyebbülten a nevemet lihegte, és az összes titok, amelyeket feltárt nekem magáról, görcsbe rántja a gyomromat. Annyira védtelen és nyitott volt tegnap este, hogy még inkább törődni akarok vele. Az érzéseim mélysége iránta megijeszt, és még nem vagyok kész, hogy szembenézzek velük. Fogom a hajlakkomat, hajszárítómat és Tristan szemceruzáját, amit kölcsönvettem, az engedélyével természetesen, aztán a fürdőszobába megyek, hogy elkészüljek és fogat mossak. A folyosó üres, és senki nem kopog az ajtón, miközben készülődöm. Már nem vagyok ilyen szerencsés, mikor visszaindulok Harry szobájába. Három ember sétál a folyosón, az egyiküket felismerem, Tessát.

- Szia, Louis! – csiripeli, és megvillantja tökéletes mosolyát.

- Szia, hogy vagy? – kérdezem udvariasan. Kellemetlenül érzem magam, hogy mindhárman engem bámulnak.

- Jól, éppen kifelé megyünk. Te most már beköltözöl ide, vagy valami? – nevet fel.

- Nem, biztosan nem. Csak, uhm... látogatóban vagyok – fogalmam sincs, mit mondjak. A két srác közül a magasabb lehajol, hogy súgjon valamit Tessa fülébe, de nem tudom, mit, úgyhogy elnézek.

- Nos, később találkozunk, srácok – mondom.

- Ja, találkozunk ma este a bulin – feleli Tessa, majd elsétál. Milyen buli? Miért nem említette Harry a bulit nekem? Talán nem tervezi, hogy itt lesz? Vagy talán nem akarja, hogy jöjjek. Teszi hozzá a tudatalattim. Egyébként is, ki tart egy bulit kedden? Mikor elérem Harry ajtaját, az kinyílik, mielőtt a kilincshez érnék.

- Hol voltál? – kérdezi, és elég szélesre tárja, hogy bemenjek.

- Megcsinálni a hajamat, hagyni akartalak aludni – mondom neki.

- Megmondtam, hogy ne bolyongj a folyosókon, Louis – szid le engem.

- Én pedig megmondtam, hogy ne főnökösködj felettem, Harry – teszem hozzá gúnyosan, mire felkuncog, arcvonásai ellágyulnak.

- Touché – nevet fel, és közelebb lép hozzám.

Egyik kezét a hátam alsó részére helyezi, a másikat pedig a pólója alá, a hasamra. Ujjai bőrkeményedéstől érdesek, de lágyak a bőrömön, feljebb és feljebb haladva a hasamon.
Száját pontosan abban a pillanatban érinti a fülemhez, amikor ujjai megtalálják a mellbimbóimat. Nagyujjaival az érzékeny területet dörzsöli, megkeményítve őket érintése alatt. Élesen beszívja a levegőt, én pedig le vagyok fagyva, de a szívem hevesen ver.

- Sosem tudhatod, milyen perverzek állnak lesben a folyosókon – leheli lágyan a fülembe. Ujjai körkörösen mozognak a mellbimbóimon, mielőtt kissé megcsípi őket nagy- és mutatóujja közé véve. Fejem a mellkasára esik, és képtelen vagyok kontrollálni a nyögéseimet, miközben ujjai tovább folytatják gyengéd támadásukat.

- Fogadok, hogy el tudnál élvezni csak attól, hogy ezt csinálom – mondja, majd nagyobb nyomást alkalmaz. Fogalmam sem volt, hogy ez ilyen... jó érzés lehet. Bólintok, mire Harry felkuncog, szája a fülem mellett van.

- Akarod, hogy megtegyem? Elélveztesselek? – kérdezi, én pedig újra bólintok. Kell még neki megkérdeznie? Nehézkes légzésemnek és remegő térdeimnek árulkodónak kellene lenniük.

- Jó fiú, akkor most térjünk át a... – kezdi el, de a telefonom ébresztője félbeszakítja.

- Ó, Istenem! Tíz percen belül indulnunk kell, Harry, és te még nem is öltöztél fel. Még én sem öltöztem fel! – húzódom el, mire megrázza a fejét és visszairányít magához. Ezúttal lehúzza a nadrágomat és a bokszeremet a lábamon. Átnyúl, majd kikapcsolja a telefonomat.