After /L.S/ !Fordítás!

77. Fejezet

77. Fejezet

Az üresség, amit érzek, miután kiraktam Harryt, szánalmas módon furcsa. A rövid út után vissza a szobámhoz, máris úgy érzem, mintha órákkal ezelőtt tettem volna őt ki.

Tristan nincs a szobában, amikor odaérek, de örülök neki, tényleg tanulnom kell és felkészülni az első napomra a Vance-nál holnap, még nem döntöttem el, hogy mit veszek fel, mit viszek, mit fogok mondani. A határidőnaplómat elővéve egy óra alatt eltervezem a hetem. Az új, fekete skinny jeans-emet, egy piros felsőt és a fekete Toms cipőmet fogom felvenni. Szórakozottan kíváncsi vagyok, hogy Harrynek tetszeni fog-e a ruha.

Hogy ne rajta járjon az eszem, az összes feladatomat teljesítem, amik esedékesek a hétre, és még néhányat. Mire végzek, a Nap eltűnt az égről, én pedig éhezem. Harry még mindig nem írt, úgyhogy feltételezem, nem tervezi, hogy átjön estére, így megfogom a pénztárcámat és elmegyek, hogy egyek valamit. Emlékszem, hogy láttam egy kínai éttermet a könyvtár közelében, amit múlt héten találtam.

Mire megtalálom a helyet, az zárva van, megkeresem a hozzám legközelebb lévő éttermet, és találok is egyet, amit The Ice House-nak hívnak. Ez kicsi és úgy néz ki, mintha alumíniumból készült volna, de éhes vagyok, és attól a gondolattól, hogy még egy helyet találjak enni, még inkább korog a gyomrom. A kis hely valójában tele van, amint belépek, de meglepetésemre találok egy kis asztalt hátul, ahová ülhetek. Figyelmen kívül hagyom az emberek pillantásait, biztosan csodálkoznak, hogy miért vagyok itt egyedül, de én mindig egyedül eszem. Nem vagyok olyan ember, akinek szüksége van valakire, aki mindenhová vele megy. Egyedül megyek vásárolni, egyedül eszem, és még moziba is egyedül mentem párszor, amikor Natalie nem tudott eljönni. Nem bánom, hogy egyedül vagyok, mostanáig. Jobban hiányzik Harry, mint kellene, és zavar, hogy úgy tűnik, még annyira sem érdekli, hogy írjon.

Amíg az ételemre várok, a pincérnő egy rózsaszín italt hoz nekem, amiből egy sárga esernyő áll ki a tetején.

- Ó, ezt nem én rendeltem – mondom neki, de ettől függetlenül is leteszi elém.

- Ő rendelte – mosolyodik el, majd fejét a bár környéke felé dönti. Azonnal azt remélem, hogy Harry az, de nem. Zayn ajándékoz meg egy kis integetéssel és egy káprázatos mosollyal a kis terem másik feléből. Niall sétál mögötte, aztán helyet foglal a mellette lévő üres bárszéken, majd ő is felém dob egy mosolyt.

- Ó. Köszi – mondom neki. Úgy tűnik, hogy ennek a kampusznak a környékén minden helyen megengedik a kiskorúak alkoholfogyasztását, vagy talán ők csak ezekre a helyekre mennek. A pincérnő biztosít, hogy a kajám bármelyik percben kész lehet, aztán elsétál az asztalomtól.

Néhány pillanattal később Zayn és Niall húzza ki a székeket az asztalomtól, majd helyet foglalnak. Remélem, Zayn nem dühös rám azért, ami pénteken történt.

- Te vagy az utolsó ember, akit vártam, hogy itt látok, főleg egy vasárnap – nevet fel Niall.

- Igen, véletlen volt. A kínaiba akartam menni, de zárva volt – mondom nekik.

- Harryt láttad? – kérdezi Zayn egy mosollyal, mielőtt Niallre néz. Niall szemkontaktust létesít vele, mielőtt visszanéz rám.

- Nem, egy ideje nem. Ti? – kérdezem tőlük. Idegességem tisztán hallható a hangomban.

- Nem, néhány órája nem, de hamarosan itt kellene lennie – válaszol Niall.

- Itt? – vinnyogom. Az ételem megérkezik, de már nem vagyok éhes. Mi van, ha Molly is vele van? Nem leszek képes elviselni azt, nem a hétvége után, amit éppen együtt töltöttünk.