After /L.S/ !Fordítás!

64. Fejezet

64. Fejezet

Kényszerítem a lábaimat, hogy gyorsabban mozogjanak, sosem voltam nagyon sportos, de az adrenalin szintem az egekben van. Elérem az utca végét, és kezdek elfáradni. Hova a fenébe fogok menni? Nem emlékszem az útra, amin legutóbb visszamentem a kollégiumba, és ostoba módon a szobámban hagytam a telefonomat.

- Louis, állj meg! – kiáltja Harry újra.

Megállok. Hirtelen megállok. Miért is futok előle egyáltalán, meg kell magyaráznia, miért űzi velem folyamatosan ezt a játékot.

- Mit mondott neked Zayn? – mi? Mikor megfordulok, hogy szembenézzek vele, csak néhány lépésre van tőlem, megdöbbent arckifejezésének köszönhetően tudom, hogy nem várta, hogy megállok.

- Mi az, Harry?! Mit akarnál még tőlem? – kiáltom. A szívem zakatol a futástól és attól, hogy ő összetörte.

- Én... – úgy tűnik, most az egyszer nem talál szavakat.

- Mondott neked valamit Zayn?

- Nem... miért tette volna? – még egy lépést teszek előre, így szemtől szembe vagyok vele, vagyis úgy lennék, ha nem lenne sokkal magasabb nálam. A haragom kezd elpárologni belőlem.

- Sajnálom, oké? – mondja csendesen. A szemembe néz, majd kinyújtja a kezét, hogy megfogja az enyémet, de elrántom. Figyelmen kívül hagyja a kérdésemet Zaynről, én pedig túl mérges vagyok, hogy érdekeljen.

- Sajnálod? Sajnálod? – ismétlem meg, hangom nevetésként jön ki.

- Igen, sajnálom.

- Menj a pokolba, Harry – kezdek elsétálni, de újra megragadja a karomat, mire haragom felforr. Lendül a kezem és felpofozom, erősen. Olyan meglepett vagyok erőszakos fellépésemtől, mint ő, és már majdnem bocsánatot akarok kérni, de a fájdalom, amit okozott nekem, sokkal erősebb, mint egy pofon az arcán. Kezével megdörzsöli az arcát, aztán visszanéz rám.

- Mi a franc bajod van, te voltál az, aki megcsókolta Zaynt! – kiáltja. Egy autó megy el mellettünk, a sofőr pedig megbámul minket, de figyelmen kívül hagyom. Most nem érdekel, ha jelenetet rendezek.

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy engem próbálsz meg hibáztatni? Hazudtál nekem, és úgy játszottál velem, mint egy bolonddal, Harry! Éppen, amikor azt hittem, megbízhatok benned, megalázol! Ha Mollyval akarsz lenni, miért nem mondod meg nekem, hogy hagyjalak békén? Ehelyett beetetsz azzal a baromsággal, hogy többet akarsz, és könyörögsz, hogy maradjak veled éjszakára, csak hogy kihasználhass! Mi volt a lényeg, mit értél el ezzel, ó, egy szopáson kívül! – ordítom, a szavak furcsán hangzanak az én számból.

- Mi? Azt hiszed, ez az, amit csinálok?! Azt hiszed, hogy kihasznállak?! – kiabálja.

- Nem, ez nem az, amit hiszek, Harry, ez az, amit tudok. De tudod mit? Befejeztem, végleg befejeztem. Másik szobába költözöm, ha kell, így nem kell újra látnom téged – mondom, és komolyan is gondolom.

- Túlreagálod – jelenti ki, mire minden erőmre szükségem van, hogy ne pofozzam fel megint.

- Túlreagálom? Nem beszéltél a barátaidnak rólunk, nem szóltál nekem erről a buliról, aztán otthagytál a parkolóban állva, mint egy idióta, míg te elmentél Mollyval, pont vele annyi ember közül! Aztán megjelenek itt, Mollyt az öledben találom, és megcsókolod őt. Közvetlenül előttem, Harry. Szóval a reakcióm indokolt – felelem, hangom sokkal halkabb, kimerült. Letörlöm a friss könnyeket az arcomról, majd várok a válaszára.

- Te pontosan előttem csókoltad meg Zaynt! És nem szóltam neked a buliról, mert nem kell szólnom! Amúgy sem akartál volna jönni, túl elfoglalt lettél volna a tanulással vagy azzal, hogy figyeld megszáradni a rohadt festéket – sziszegi.