After /L.S/ !Fordítás!

68. Fejezet

68. Fejezet

Óra után elköszönök Liamtől, majd egyenesen a professzorhoz sétálok, hogy megmagyarázzam a hiányzásomat. Gratulál a gyakornoki állásomhoz, és elmondja, hogy változtatott egy kicsit a tanmeneten. Megpróbálom fenntartani a beszélgetésünket, amíg Harry kilép a teremből.

Visszaindulok a kollégiumba, aztán kirakom az összes jegyzetemet és tankönyvemet az ágyra. Megpróbálok tanulni, de idegesen várok Tristanra, Harryre vagy a sok más ember egyikére, akik mindig ki- és bejárkálnak a szobámba, hogy felbukkanjanak. Bepakolom a tanulnivalómat a táskámba, és az autómhoz megyek. Találni fogok egy helyet, ahol tanulhatok a kampuszon kívül, talán egy kávézót. A város felé vezetek, majd meglátok egy kis könyvtárat egy forgalmas út sarkán, csak néhány autó van a parkolóban, úgyhogy behajtok. Egészen a könyvtár végéig sétálok, leülök az ablakhoz, előveszem a könyveimet és jegyzeteimet, és munkához látok. Most először békében tanulhatok, nincsenek zavaró tényezők. Ez lesz az új menedékhelyem, a tökéletes hely a tanuláshoz.

- Uram, öt perc múlva zárunk – tájékoztat az idős könyvtáros. Zárnak? Kinézek az ablakon, és sötét van kint, észre sem vettem, hogy lement a nap. Biztosan gyakrabban fogok idejönni.

- Rendben, köszönöm – válaszolom, majd összepakolom a dolgaimat. Egy új üzenetem van Zayntől.

*Csak jó éjszakát akartam kívánni, alig várom a pénteket.*

*Ez nagyon édes, köszönöm. Én is nagyon várom.* Válaszolom.

Tristan nincs a szobában, amikor visszaérek, úgyhogy átveszem a pizsamámat és megfogom az Üvöltő szeleket. Gyorsan elalszom, Heathcliffről és mezőkről álmodva.

A csütörtök zökkenőmentesen megy el, Harry figyelmen kívül hagy, és én is ugyanezt teszem. Az estémet ismét a könyvtárban töltöm, amíg be nem zár, majd korán lefekszem, felkészülve a pénteki tábortűzre. Tényleg nagyon várom, hogy találkozzak Liam barátnőjével, és hogy lássam Karent és Kent, már eléggé megszerettem őket.

Amikor felébredek pénteken, van egy üzenetem Liamtől, amiben azt írja, hogy ma egyáltalán nem lesz a kampuszon, mert Danielle korábban érkezik meg, mint gondolta. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy kihagyom az irodalmat, de úgy döntök, mégsem, nem engedhetem, hogy Harry bármi mást tönkretegyen.

Egy kicsit több időbe telik elkészülnöm ma, majd frufruszerűséget csinálok a hajamból. Az időjárásnak melegnek kellene lennie egész nap, így egy lila ujjatlan gyapjú felsőt és farmert veszek fel. Még mindig elmegyek a kávéházba óra előtt, Tessa pedig előttem van a sorban. Mielőtt észrevétlenül elsétálhatnék, megfordul.

- Szia, Louis – mosolyodik el.

- Hogy vagy? – érdeklődök udvariasan.

- Jól, jössz ma este?

- A tábortűzre? – kérdezem.

- Nem, a buliba. A tábortűz béna lesz, mindig az.

- Ó, én a tábortűzre megyek – nevetek fel kissé, mire ő felkuncog.

- Nos, ha unatkozol ott, mindig jöhetsz a buliba – ajánlja, aztán megfogja a kávéját.

Megköszönöm neki, ahogy elsétál. Meg vagyok könnyebbülve, hogy Harry baráti köre érdektelennek tűnik a tábortűzzel kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy egyikükkel sem kell majd foglalkoznom.

Amikor eljön az irodalom, egyenesen a helyemhez sétálok, anélkül, hogy egyetlen pillantást is vetnék Harry irányába. Folytatódik az Üvöltő szelek megbeszélése, de szerencsére Harry csendben marad. Bárcsak elmúlna ez a mindig jelenlévő fájdalom a mellkasomban, ahelyett, hogy eltűnne, úgy tűnik, minden nap minden órájában egyre erősebb lesz. Nem kellett volna bevallanom magamnak, hogy szeretem őt, ha továbbra is figyelmen kívül hagytam volna az igazságot, talán kevésbé fájna. Amint elengednek minket, összeszedem a dolgaimat, és gyakorlatilag az ajtóhoz rohanok.