After /L.S/ !Fordítás!

4. Fejezet

4. Fejezet

- Um... hol van Tristan? – hangom egy kicsivel magasabban szól, mint ahogy terveztem. Kezeim szorosabban fogják a törülköző anyagát, és szemeimmel megbizonyosodom róla, hogy biztosan takar-e. Soha nem éreztem magam kényelmesen valakivel, aki kitárulkozva lát engem, nem csak fiúk előtt, de főleg nem fiúk előtt, nem tudom.

- Nem tom' – motyogja, és bekapcsolja a kis lapos képernyőt Tristan szekrényén. Mégis mit csinál itt, ha nem tudja, hol van Tristan? Nincs neki saját szobája? Megharapom a nyelvem, próbálva megtartani magamnak durva megjegyzéseimet.

- Oké? Nos, nem tudnál... elmenni vagy valami, hogy felöltözhessek? – rájövök, nem vette észre, hogy törülközőben vagyok, ha mégis, talán nem zavarja őt.

- Nem mintha leskelődnék – gúnyolódik, majd átfordul a másik oldalára, kezeivel eltakarja arcát.

Brit akcentusa van, akkor miért van Washingtonban? Bizonytalan vagyok, hogy mit mondjak goromba megjegyzésére, megsértődöm és elsétálok a szekrényemhez. Talán heteró, és ez az, amit értett az alatt, hogy „Nem mintha leskelődnék", vagy ez, vagy azt gondolja, hogy csúnya vagyok. Sietősen felhúzom a bokszeremet, amit egy kék póló és egy khaki rövidnadrág követ.

- Készen vagy már? – kérdezi. Ennyi volt.

- Tudnál még tiszteletlenebb lenni? Úgy értem, őszintén, az ÉN szobámban vagy, amíg öltözködöm, és még van merszed bunkónak lenni velem? Semmit nem csináltam veled, mi a problémád? – mondom nyersebben, mint akartam, de látva meglepődött arcát, nyers szavaimnak megvolt a kívánt hatása a tetovált fiún.

Arra gondolok, hogy bocsánatot fog kérni, de ehelyett nevetésben tör ki. Rám néz és csak nevet. Nevetése nem lenne idegesítő, ha nem lenne ilyen bunkó. Gödröcskéi előbukkannak, ahogy folytatja a nevetést, és idiótának érzem magam, nem tudom, mit csináljak vagy mondjak. Általában nem szeretem a konfliktusokat, és úgy néz ki, ez a fiú az utolsó ember, akivel vitába szállnék. Az ajtó kinyílik, és Tristan robban be.

- Sajnálom, hogy késtem. Pokolian másnapos vagyok – mondja, és rám néz, majd át Harryre.

- Sajnálom, Lou, elfelejtettem mondani, hogy Harry átjöhet – von vállat bocsánatkérően.

Szeretném azt hinni, hogy én és Tristan jól tudnánk kezelni ezt a szobatárs dolgot, de látva a választását barátok terén, nem vagyok biztos benne.

- A barátod udvariatlan – a szavak kiesnek a számból. Harry nevetésben tör ki, mire Tristan mogorván néz rá.

- Mit mondtál neki? – kérdezi, mielőtt szemet forgat a nevető fiúra. – Harrynek van egy... egyedi beszélgetési módja – magyarázza.

Lényegében azt mondja nekem, hogy durvának lenni csak Harry, ez csak ő. Nagyszerű. Harry csatornát vált és vállat von.

- Buli lesz ma este, jönnöd kellene velünk, Louis – ajánlja Tristan. Itt az én időm nevetni rajtuk.

- A bulizás nem igazán az én világom, plusz vennem kell pár dolgot a szobába.

- Gyerünk, ez csak egy buli! Főiskolán vagy már, egy nem fog fájni. Hogy fogsz eljutni az üzlethez egyébként? Azt hittem, nincs autód – kérdezi. Én csak nem mehetek el bulizni.

- Senkit nem fogok ott ismerni, emellett skype-olni akartam Natalie-val – mondom neki, erre Harry elkezd nevetni megint. – És busszal akartam menni az üzlethez.

- Nem akarhatsz busszal menni szombaton! Azok tele vannak, Harry ki tud dobni téged hazafelé menet... ugye, Harry? És ismerni fogsz minket a partin. Csak gyere... szórakozunk! – könyörög.

Csak egy napja ismerem őt, meg kellene bíznom benne? Tudom, hogy a megjelenése ellenére kedves. De egy buli?

- Nem tudom... és nem, nem akarom, hogy Harry elvigyen az üzlethez – mondom, mire megfordul egy szórakozott arckifejezéssel.

- Ó, ne! Tényleg nagyon vártam, hogy veled lógjak – jegyzi meg, hangja tele van szarkazmussal. Meg kell küzdenem a késztetéssel, hogy megdobjam egy lámpával a göndör fejét.

- Gyerünk, Tristan, tudod, hogy ez a fiú nem fog megjelenni egy bulin – nevet, és valamilyen okból kifolyólag be akarom neki bizonyítani, hogy téved.

- Tulajdonképpen, elmegyek – mondom mosolyogva, ahogy csak tudok. Harry újra nevet, Tristan pedig felemeli a kezét egy ötösre, amit elfogadok.

- Jól fogod magad érezni, ígérem – mondja.