After /L.S/ !Fordítás!

5. Fejezet

5. Fejezet

Szerencsére Harry elmegy, így Tristan és én meg tudjuk vitatni a bulit. Több részletre van szükségem.

- Hol van a buli? Gyaloglótávolságon belül van? – kérdezem, ahogy elrendezem a könyveimet a polcon ábécé sorrendben. Ez egy szokásom.

- Technikailag ez egy diákszövetségi buli, az egyik legnagyobb diákszövetségi házban itt. A kampuszon kívül van, szóval nem fogunk sétálni, de Niall felvesz minket – mondja nekem, és hálás vagyok, amiért nem Harry lesz az, még akkor is, ha tudom, hogy ott lesz, az utazás vele kényelmetlennek tűnik és majdnem kibírhatatlannak.

Miért ilyen bunkó? Ha van valami, amiért hálás lehetne az az, hogy nem ítélem el, amiért tönkreteszi a testét a lyukakkal és tintával. Talán elítélem őt egy kicsit, de nem az arcába legalábbis. Ez is csak azért van, mert olyan házban nőttem fel, ahol a tetkók és piercingek nem voltak elfogadottak, mindig meg volt fésülve és be volt zselézve a hajam, a ruháim pedig tiszták és kivasaltak voltak. Úgy, ahogy lenniük kell.

- Hallottad, amit mondtam? – kérdezi Tristan, és felnevet.

- Bocs... mi? – nem vettem észre, hogy elkalandoztak a gondolataim.

- Azt mondtam, készülődjünk, így ott lehetünk, mielőtt elkezdődik a móka – mondja.

Ez az egész olyan furcsa, folyton nézelődök és arra várok, hogy előugorjon egy kamerával és elmondja, hogy ez egy vicc. Eltátom számat a pólóját meglátva, az ujjai ki vannak vágva, hogy ujjatlan felső legyen, fehér színű, feketével ráírva, hogy 'fuck this'. Soha nem viselnék valamit egy ilyen méltatlan írással rajta. Felvesz egy rendkívül szűknek kinéző fekete nadrágot, és összeborzolja a már eddig is rendezetlen haját. Piros Converse-t visel, és feltesz egy réteg szemceruzát.

- Fájtak a tetkóid? – kérdezem őt, ahogy kigombolom gesztenyebarna gombjaimat, és leveszem khaki nadrágomat.

- Az első kicsit igen, de nem olyan rossz, mint gondolod. Majdnem olyan, mintha egy méh megcsípne újra és újra – von vállat. Ouch.

- Szörnyen hangzik – mondom neki, mire felnevet. Eszembe jut, hogy talán Tristan olyan furcsának talál engem, mint én őt.

- Nem ezt fogod viselni, ugye? – kérdezi, és a ruháimra néz.

Kezem végigcsúszik az anyagon, ez a kedvenc pólóm, és nem hoztam magammal sok ruhát. Mivel kihagytam ma, hogy elmenjek a boltba, időt kell szakítanom rá a héten. Le kell jegyeznem, mielőtt elfelejtem.

- Mi a baj a pólómmal?  - próbálom elrejteni, mennyire meg vagyok sértve. A gallér a pólón felér a nyakamig, és a nadrág eléri a lábfejeimet, ahogyan azt kell.

- Semmi, azt hiszem. Csak egy kicsit elegáns ez egy bulira. Kölcsönvehetsz valamit az enyéimből, ha szeretnél? – ajánlja, és én nevetek.

- Nem, köszi. Jó lesz ez – mondom neki, majd megfordulok, hogy lehúzzam a pólómat.