After /L.S/ !Fordítás!

49. Fejezet

49. Fejezet

- Milyen játékot próbálsz itt játszani? – ordítja Harry, majd felém mozdul. Mérges, túl mérges.

- Nem játszom semmilyen játékot, Harry! Nem láttad, mennyire akarta, hogy átmenj? Közeledni próbált hozzád, de te olyan tiszteletlen voltál! – nem vagyok biztos benne, miért kiabálok rá vissza, de nem csak fogok itt állni, amíg ő kiabál velem.

- Közeledni hozzám? Kibaszottul viccelsz velem? Talán akkor kellett volna közelednie hozzám, amikor gyerek voltam, ahelyett, hogy elhagyja a családját! – az ér a nyakán megfeszül a bőre alatt.

- Ne kiabálj velem! Talán most próbálja bepótolni az elvesztegetett időt! Az emberek követnek el hibákat, Harry, és ő nyilvánvalóan törődik veled. Van egy szobád a házában, tele ruhákkal, csak arra az esetre, ha valaha úgy döntesz, hogy átmész – emlékeztetem őt, ő pedig remeg a haragtól.

- Szart se tudsz róla, Louis! Egy kibaszott kastélyban él az új családjával, míg anyám kidolgozza a belét, ötven órát egy héten, hogy kifizesse a számláit! Szóval ne próbálj meg kioktatni engem, törődj a saját rohadt dolgaiddal – csattan fel, majd beszáll az autóba.

- Rendben, Harry! A saját dolgaimmal fogok törődni, de én elmegyek ma este, ha jössz, ha nem – mondom ugyanolyan durván, aztán bemászom a kocsijába. Jó sokáig bírtuk vita nélkül. Tudtam, hogy az ötlet nem volt elfogadható, de reméltem, hogy az lehet.

- Nem, nem fogsz! – megragadja a kilincset, és bevágja az ajtót. Ha tudtam volna, hogy az apja meghívásának elfogadása ide vezet, nem tettem volna meg, de Harrynek meg kell értenie, hogy nem kiabálhat velem és nem mondhatja meg, mit csináljak. Ez egy hálás tulajdonság, amit megköszönhetek anyámnak, pontosan megmutatta, hogyan ne bánjon velem senki.

- Nincs beleszólásod abba, hogy mit csinálok, és ha netalántán nem vetted volna észre, meghívtak. Talán meg kellene kérdeznem, hogy Zayn akar-e csatlakozni hozzám? – teljesen a tudatában vagyok annak, hogy gyerekes vagyok, és Zayn megemlítése egy biztos mód, hogy Harry túlreagálja, mint most. Nyilvánvaló, hogy túl messzire mentem, amikor Harry elrántja a kormányt és lehúzódik a forgalmas útról.

- Mit mondtál az előbb? – a kosz és por szállingózik a fehér autójában.

- Mi a fene bajod van? Így lehúzódni az útról! – ezen a ponton olyan mérges vagyok, mint ő. Amikor a közelében vagyok biztos vagyok benne, hogy egyre őrültebb leszek.

- Az a kérdés, hogy mi a fene bajod van neked! Azt mondod az apámnak, hogy elmész a házába vacsorára, aztán van merszed megemlíteni, hogy Zaynt viszed el?

- Ó, igen, sajnálom. Elfelejtettem, hogy a menő haverjaid nem tudják, hogy Liam a mostohatestvéred, és félsz, hogy ki fogják találni? – gúnyolom őt ki.

- Egy, ő nem a mostohatestvérem, és kettő, tudod, miért nem akarom, hogy Zayn veled menjen – hangja sokkal halkabb most, de dühvel tarkított.

A saját haragomon egy nevetséges reménybuborék kerekedik felül ismét Harry féltékenységén. Tudom, hogy neki ez inkább verseny, mint hogy valóban azzal törődik, vajon valaki mással vagyok-e, de ez még mindig ugyanúgy megremegteti a gyomromat. Még a józan eszem is károsodott Harrytől.

- Nos, ha te nem fogsz velem jönni, őt kell meghívnom – mondom egy ártatlan mosolyt színlelve. Valójában sosem hívnám meg Zaynt Harry apjának a házába, de neki ezt nem kell tudnia.

- Louis, én tényleg nem akarok menni. Nem akarok az apám tökéletes családjával ülni. Okkal kerülöm őket – sóhajtja, én pedig érzékelek egy csipetnyi sebezhetőséget, aminek az elrejtésében ő egy mester.