After /L.S/ !Fordítás!

56. Fejezet

56. Fejezet

- Mit terveztél a nap hátralévő részére? – kérdezi Harry, miután végül megszakítja a csókunkat. Leül az ágyamra, én pedig csatlakozom hozzá.

- Semmit, csak tanulást – ideges vagyok most, mintha lenne egy mód, ahogy viselkednem kellene, most hogy... többek vagyunk, de fogalmam sincs, milyen mód az.

- Király – mondja, majd nyelvét felső ajkára simítja. Ő is idegesnek tűnik, örülök, hogy nem csak én vagyok az.

- Gyere ide – hív Harry, és kitárja karjait. Abban a pillanatban, hogy az ölébe ülök, az ajtó kinyitódik, mire felnyög. Tristan, Steph és Niall lépnek be a szobába. Mindannyian minket bámulnak, én pedig lemászom Harryről és az ágy másik oldalára ülök.

- Szóval most már amolyan dugó pajtik vagytok? – kérdezi Niall, mire felnyüszítek.

- Nem! Nem vagyunk – válaszolom. Nem tudom, mit kellene mondanom nekik. Várok, hogy Harry mondjon valamit. Csendben marad, ahogy Tristan és Niall elkezd beszélni neki a tegnap esti buliról.

- Úgy tűnik, nem hagytam ki sokat – mondja nekik Harry, mire Niall vállat von.

- Amíg Molly nem adott nekünk egy sztriptíz show-t, teljesen meztelen volt, ott kellett volna lenned – feleli Niall Harrynek. Megborzongok, és Steph felé nézek, aki Tristant bámulja, valószínűleg remélve, hogy nem fogja kommentálni Molly meztelenségét.

- Semmi, amit ne láttam volna már – mosolyogja Harry, mire eláll a lélegzetem, aztán megpróbálom palástolni köhögéssel. Ugye nem azt mondta. Arckifejezése megváltozik, mintha megértette volna, hogy mit is mondott.

Talán ez egy szörnyű ötlet volt, már most kínos, és mostmár, hogy mindenki a szobában van, még inkább. Miért nem mondta el nekik, hogy járunk? Járunk mi egyáltalán? Nem igazán értem magam. A vallomása után azt gondoltam, hogy együtt vagyunk, de ténylegesen sosem mondtuk ki. Talán nincs rá szükségünk? Ez a bizonytalanság már most megőrjít, egész idő alatt amíg Natalie-val voltam, soha nem kellett aggódnom az érzései miatt irántam. Soha nem kellett olyan exekkel foglalkoznom, akikkel barátság extrákkal kapcsolatban volt, én vagyok az egyetlen srác Natalie életében, akit valaha is megcsókolt, és őszintén, ez tetszett. Bárcsak Harry sosem csinált volna semmit más emberekkel, vagy legalább kevesebbel.

- Bowlingozni megyünk, miután átöltözöm, akarsz jönni? – kérdezi Tristan, mire megrázom a fejem.

- Fel kell zárkóznom a tanulásban, alig csináltam valamit hétvégén – mondom neki, majd elnézek, ahogy ennek a hétvégének az emlékei elárasztják a fejemet. Mikor tervezte el ezt Harry, valószínűleg minden előtt, ami megtörtént.

- Jönnöd kellene, vicces lesz – ajánlja Harry, de megrázom a fejem. Tényleg itt kell maradnom, azt reméltem, ő is marad velem. Tristan bemegy a mosdóba, majd néhány perccel később másik ruhában tér vissza.

- Készen vagytok, srácok? Biztos vagy benne, hogy nem akarsz jönni? – kérdezi tőlem, mire bólintok.

- Biztos – mondom neki. Mindannyian felkelnek, hogy elinduljanak, Harry pedig integet és megajándékoz egy kis mosollyal, mielőtt kilép a szobából.

Egy kicsit csalódott vagyok az elköszönése miatt, de mit vártam? Hogy rohanjon hozzám és csókoljon meg, mondja el, hogy hiányozni fogok neki? Felnevetek a gondolaton. Nem tudom, hogy egyáltalán meg fog-e bármi is változni Harry és köztem azon kívül, hogy nem próbáljuk meg aktívan elkerülni a másikat. Túlságosan hozzászoktam ahhoz, ahogyan Natalie-val működtek a dolgok, szóval fogalmam sincs, hogy ez hogyan fog alakulni, és utálom, hogy nincs irányításom minden helyzet felett.