After /L.S/ !Fordítás!

41. Fejezet

41. Fejezet

- Jól vagy? – kérdezi Tristan. Felém sétál és átölel. Furcsa, hogy ölelésétől milyen gyorsan megnyugszom.

- Igen, vagyis nem. De jól leszek. Köszönöm, hogy elküldted őt – mondom neki, mire szorosabban ölel, a könnyeim most már folynak, és nem látom a végét.

- Ne köszönd, Harry talán a barátom, de te is az vagy, és nem akarom, hogy felzaklasson téged. Sajnálom, ez az én hibám. Ha nem engedtem volna, hogy mindig a közeledben legyen, mindez nem történt volna meg. Ő egy igazi fasz tud lenni.

- Nem, ez egyáltalán nem a te hibád. Sajnálom, nem akartam a barátságotok közé állni. Csak arra van szükségem, hogy ne jöjjön többé a szobánkba.

- Természetesen, vissza fogom kérni tőle a kulcsot. Tudtam, hogy amúgy is Niallnek kellett volna adnom – mondja, mire egyből felnevetek, és kihúzódom öleléséből.

Nagyobbra értékelem, hogy itt van nekem, mint azt ő valaha is gondolná. Teljesen egyedül érzem magam, Natalie időt kér, hogy megfontolja, vajon szakít-e velem vagy nem, Harry egy seggfej, anyámat elveszíteném, ha beszélnék vele erről, Liam pedig csalódott lenne. Szó szerint nincs senkim, kivéve ezt a tetovált srácot, akiről soha nem gondoltam volna, hogy a barátom lesz, de örülök, hogy az lett.

- Akarsz róla beszélni? – kérdezi, mire bólintok. Tényleg akarok, meg akarok szabadulni a nyomástól a mellkasomban.

Elmesélek neki mindent, az első alkalmat, hogy megcsókoltam Harryt a szobájában, a napunkat a folyónál, az orgazmust, amit tegnap este adtam neki, ahogy a nevemet szólította álmában, és ahogy lerombolta minden cseppnyi tiszteletemet, amim volt iránta, amikor elmondatta velem Natalie-nak. Arca aggódóból átmegy döbbentbe, majd szomorúvá történetem alatt. A pólóm könnyekkel áztatott, mire befejezem, ő pedig a kezemet fogja.

- Woah, fogalmam sem volt, hogy ilyen sok minden történt. Az első alkalom után el kellett volna mondanod nekem. Tudtam, hogy van valami, amikor Harry felbukkant itt azon az este, amikor moziba mentünk. Éppen leraktam vele a telefont, aztán feltűnt itt. Azt feltételeztem azért jött ide, hogy lásson téged, és most már tudom, hogy igazam volt. Harry jó srác, néha. Úgy értem, mélyen legbelül az, csak nem tudja, hogyan kell igazán törődni valakivel, ahogy te, vagyis a legtöbb ember megérdemli. Ha a helyedben lennék, megpróbálnám helyrehozni a dolgokat Natalie-val, mert Harry nem alkalmas arra, hogy bárkinek is a barátja legyen – mondja, majd megszorítja a kezem. Tudom, hogy minden, amit Tristan mond igaz és helyes, de mégis miért fáj ennyire?

- Kérsz egy kis jégkrémet? Van egy jó hely a kampusz mellett, és sétálhatunk – feleli. Letörlöm a könnyeimet, és bólintok. Még csak dél van, és ha tovább ülök ebben a szobában, meg fogok őrülni.

Liam a kávéház téglafalának támaszkodva vár rám hétfő reggel.

- Mi történt a szemeddel? – egy kék-lila karika van a bal szeménél, és most, hogy közelebbről megnézem, látok egy másik zúzódást az arcán. A felismerés úgy üt meg, mint egy teherautó.

- Liam! Harry csinálta ezt? – hangom remeg.

- Igen... – vallja be, én pedig el vagyok
szörnyedve.

- Miért? Mi történt? – meg akarom ölni Harryt, amiért bántotta Liamet.

- Kiviharzott a házból, miután elmentél, aztán visszajött körülbelül egy órával később, nagyon ideges volt. Elkezdett keresni még több dolgot, amit összetörhet, így megállítottam őt. Tulajdonképpen nem volt ez olyan rossz, azt hiszem, mindketten kiadtuk magunkból a haragot egymás iránt. Én is adtam neki egy jó pár maflást – nevet fel, mire a szám elnyílik. Meg vagyok lepve Liam könnyed hangnemén, ahogy arról beszél, hogyan verekedtek össze Harryvel.