After /L.S/ !Fordítás!

79. Fejezet

79. Fejezet

Harry végül az éjszakát a szobámban töltötte tegnap este, miután Tristan és Steph elmentek Steph lakására. Az este hátralévő részében beszélgettünk és csókolóztunk, mielőtt Harry végül elaludt fejével az ölemben. Egy időről és helyről álmodtam, ahol valóban együtt élhetünk. Nagyon szeretnék minden reggel arra ébredni, hogy Harry mellettem van, de ez nem reális. Túl fiatal vagyok.

A hétfő reggel már itt is van, az ébresztőm pedig tíz perccel későbbre volt beállítva, ami felborította az egész reggelemet. Miután gyorsan lezuhanyozom, felébresztem Harryt, mielőtt bekapcsolom a hajszárítómat.

- Mennyi az idő? – nyögi.

- Hat harminc van, meg kell szárítanom a hajam.

- Hat harminc? Kilencig nem kell ott lenned, gyere vissza az ágyba.

- Nem, még mindig meg kell csinálnom a hajam és vennem kell kávét. Hét harminckor kell elmennem innen, az út negyvenöt perces – emlékeztetem őt.

- Negyvenöt perccel előbb ott leszel, nyolckor kellene elindulnod – csukja be a szemeit, majd visszafordul.

Figyelmen kívül hagyom őt, aztán bekapcsolom a hajszárítómat, mire ő elvesz egy párnát, hogy a fejére nyomja. Miután végzek a hajammal, még egyszer végigmegyek a határidőnaplómon, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem hagytam ki semmit.

- Innen mész majd az órákra? – kérdezem tőle, ahogy felöltözöm.

- Valószínűleg, ja. Használhatom a fogkefédet? – mosolyodik el, majd felkel az ágyból.

- Uh, persze, gondolom. Vehetek egy újat visszafelé – mondom neki. Ezelőtt még soha senki nem kérdezte meg, hogy használhatja-e a fogkefémet. Gondolatban elképzelem magamat, ahogy a számba teszem, miután ő használta.

- Igen, használhatod – ismétlem meg. Nem tehetek róla, de észreveszem, hogy a szemei fel-le vándorolnak a testemen.

- Még mindig azt mondom, hogy nem kellene elindulnod nyolcig, gondolj azokra a dolgokra, amiket csinálhatunk harminc perc alatt – vigyorodik el. Szemeim a bokszerében lévő dudorra tévednek, a testem pedig azonnal felmelegszik. Ujjaim megállnak az ingem középső gombjánál, miközben ő lustán átszeli a kis szobát, hogy mögém álljon. Derekam köré fonja kezeit, és elkezd dörzsölni a nadrágomon keresztül.

- El kell... – nem tudok koncentrálni arra, hogy mit akarok mondani attól, hogy Harry így ér hozzám. Ellépek tőle, hogy abbahagyja mozdulatait, aztán elkezdek beszélni, amint az agyam újra tud fókuszálni.

- Akkor is kell vennem kávét. Mi van, ha dugó van? Egy baleset? Ha defektet kapok vagy benzinre van szükségem? Eltévedhetek, vagy nem találok parkolóhelyet. Mi van, ha nagyon távol tudok csak leparkolni, aztán egy hosszú sétát kell tennem és ki leszek fulladva, így szükségem lesz néhány percre, hogy...

- Meg kell nyugodnod, bébi. Idegroncs vagy – mondja a fülembe, ahogy közelebb mozdul hozzám. Ránézek a tükörben. Olyan tökéletesen néz ki, amikor felébred, álmossága lágyabb kinézetűvé teszi őt.

- Nem tehetek róla, ez a gyakornoki állás olyan sokat jelent nekem. Ezt nem ronthatom el – az agyam száguldozik. Rendben leszek a mai nap után, miután tudom, hogy mit várjak és megfelelően eltervezhetem a hetemet.

- Nem akarsz ilyen idegesen megjelenni ott, élve meg fognak felfalni – egy sornyi kis csókot helyez lefelé a nyakamon.

- Rendben leszek – remélem. Libabőrös leszek meleg leheletétől a nyakamon.