Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

9. rész

Miután ezt kimondtam, felrohantam a szobámba.

- Manuel, ezt elbasztad... - hallottam még a lépcsőről, de a folytatás már annyira nem érdekelt, szóval bezárkóztam a szobámba

DANI SZEMSZÖGE

- Tudom... Szerinted felmenjek utána?

- Szerintem ne. Felmegyek, beszélek vele, és aztán szólok, hogy mi legyen.

- Köszönöm... - mondta, és én felmentem

- Laura, én vagyok.

- Most hagyj békén kérlek.

- Engedj be. Beszélni szeretnék veled. - kezdtem el dörömbölni az ajtón, de úgy látszik, ez sem hatotta meg - Attól, hogy bezárkózol, nem oldódik meg semmi! - miután ezt kimondtam, lépteket hallottam

Teljesen kisírt szemekkel nyitott ajtót, és rögtön megölelt. Lassan elsétáltam vele az ágyig.

- Kicsi! Szeretnéd, ha Manuel feljönne? Tud segíteni?

- Még ne... - mondta szipogva

- Jolvan. És nekem elszeretnéd mondani, mi volt reggel? - kérdeztem, mire csak megrázta a fejét - Oké, teljesen biztos vagyok benne!

- Miben? - nézett rám értetlenül

- Hogy neked a szerelmedre van szükséged. Felhívhatom őt hozzád kicsi? Tudod, hogy most csak ő tud segíteni. És remélem, azt is tudod, hogy sose volt senki, aki így megváltoztatta. Jó értelemben. És ő nagyon szeret. Te is nagyon szereted őt. Olyan gyönyörűen beszél rólad mindig... SZERET TÉGED! És tudom, hogy ezt is megtudjátok beszélni. Tudod, hogy nem direkt fordította el a fejét. Hirtelen felindulásból történt az egész! Teljesen biztos vagyok benne! És most feljöjjön hozzád, vagy te mész le hozzá?

- Lemegyek Dani, és köszönöm!

Mikor leértünk, Manuelt a földön fekve találtuk, teljesen részegen

LAURA SZEMSZÖGE

- Kylie a teste, de Palvin az arca...

- Te... Jó... Isten... - mondtam teljesen meglepődve

- Oké... Most pedig... Gyere szépen drága Manuel...

- Az ki a fasz? Én Juice WRLD vagyok...

- Jajj istenem... Ez az én hibám Dani! - pánikoltam be

- Dehogyis. Lefektetem a kanapéra, aztán én itt hagylak titeket.

- Dani kérlek maradj itt! Aludhatsz a vendég szobába, mindent használhatsz a házban, csak maradj! Félek, hogy bántani fog!

- Teljesen biztos, hogy nem fog bántani! De, ha azt szeretnéd, maradok!

- Köszönöm!

Dani lefektette a kanapéra, én pedig betakartam.

- Szerelmem... - suttogta Manuel hajnal 2 körül

- Mi történt? Baj van? Szakítani akarsz? Ideges vagy? Hozzak gyógyszert? Éhes vagy? Vagy szom- - itt félbeszakított a csókjával

- Kijózanodtam... Nagyon sajnálom amit tettem... Én nagyon szeretlek, Laura! - csókolt meg, de én nem viszonoztam - Baby, ne haragudj...

- Én nem haragszom! Szeretlek téged! De fáj amit csináltál! Viszont szeretném, ha tudnád, hogyha kicsit vársz, akkor elfelejtem ezt! Ez lehet, hogy holnap reggel, de megeshet, hogy 1 hónap kell! Deeee.... Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez nálad kevés idő lesz! Mivel én nagyon szeretlek! Igazából már most nem haragszom annyira! Mit szólnál hozzá, hogyha holnap elkísérlek koncertre?

- Az nagyon jó lenne! És... Vigyáznál rám, hogy ne csináljak semmi rosszat? - kérdezte olyan kisfiúsan

Igazából ha belegondolok... Ő egy nagyra nőtt kisfiú!