Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

11. rész

A 6. kör után fáradtan dőlt le mellém.

- Nagyon rossz volt, mert tudtam, hogy fáj....

- Először eléggé fájt, de akkor is csak a legeleje. De a többi.... Sosem éreztem még ilyen jól magam! - csókoltam meg

- Kislány! Nem vérzel? Tudod, az első alkalommal lehet... - nyitotta fel a villanyt, mire én gyorsan magamra húztam a takarót

- Normális vagy?

- Mi a baj?

- Biztos, hogy nem fogod... Ott nézegetni! - pirultam el

- Naaa, ne máár... - vágott szomorú fejet

Gyorsan benéztem a takaró alá, és szerencsére nem véreztem.

- Nincsen semmi vér, te idióta. - álltam fel, úgy, hogy még mindig rajtam volt a takaró, és csaptam rá a mellkasára

- Akkor mostmár azért én is megnézhetem!

- Neeem. - pusziltam meg az orrát - Esküszöm cuki orrod van. - csókoltam meg, és mentem be a fürdőbe

Mikor már 5 perce bent voltam, Manuel benyitott.

Baszki, hogy lehetek ekkora hülye. Nem zártam be az ajtót! - gondoltam magamban

- Segítek Kincsem! - jött be a zuhanyzóba letörölhetetlen vigyorral az arcán

- Menjél nagyon gyorsan kifelé! - vagyis eddig a mondatig letörölhetetlennel

- Nemár, baba! Együtt vagyunk! Miért szégyenled magad? Hm? - nézett rám elkeseredve

- Szerinted? Na jó, segítek! Talán azért mert egy anorexiás, kb olyan vékony lány vagyok, mint a kisujjad? - sírtam el magam

Az utóbbi pár napban ettem, viszont ezeket azonnal kihánytattam. Jött az érzés megint, hogy nem szabad ennem, és nem helyes, amit teszek... Nem mintha a hánytatás helyes lenne...

- Bébi, nincs semmi baj! Én tudom, hogy próbálsz enni, és majd ha menni kell orvoshoz, meg is mondom neki. Szépen, lassan le fogsz szokni a hánytatásról, és rendben lesz minden.

- Olyan szépeket tudsz mondani... Szeretnél maradni? - erre csak veszett módon elkezdett bólogatni - Akkor maradj, nem bánom...

- Köszönöm! Nyugodj meg, nem csinálok semmit, amit nem akarsz! - csókolgatta a nyakam - Sosem tudnálak bántani! Holnap lesz koncertem, jössz? Mármint, ha addigra még lábra tudsz állni... - kérdezte perverz mosollyal arcán

- Haha, nagyon vicces... - forgattam meg a szemem

- Ne forgasd, mer' kiesik. - puszilt meg

- Amúgy elmegyek, persze.

- Aztán majd megint lesz meglepim!

- De Baba, ez nem normális! Egy vagyont elköltöttél rám az utóbbi 1 hétben, úgy, hogy amúgy 1 forintot sem kellett volna! - akadtam ki

- Most az a baj, hogy szeretlek? Komolyan? Minden csaj örülne neki, hogy a csávója fizet, te meg ezen akadsz ki? - mondta lenézően

- Én nem tartozom ezekhez a lányokhoz... - suttogtam, majd kiléptem a zuhanyzóból

Gyorsan magamra tekertem egy törülközőt, felkaptam a pólóm a kezembe, és még mielőtt utánam jöhetett volna, kimentem. Bezárkóztam a szobánkba, megtörülköztem, és ledőltem az ágyra.

Olyan 10 perc múlva kopogást hallottam.

- Nem jó ötlet bejönni... - mondtam szipogva

MANUEL SZEMSZÖGE

- Kislány, kérlek! Mindenhogy be kell mennem, mert elvitted a pólóm! De, ha ennyire nem szeretnél látni- - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot, kattant a zár, és kinyílt az ajtó - O, ne...

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK...