Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

20. rész

- pár héttel később -

Már szeptember van. Tegnap megbeszéltük Manuval, hogy bemutatom őt a szüleimnek, ami ma lesz.

- Féleeeek! - jött le a lépcsőn Manu idegesen

- Naaa, nem kell félneeeed! - húztam el ugyan úgy az "e" betűt, ahogy ő tette előbb

- Ja, nagyon könnyű mondani! - forgatta meg a szemét, és tovább futkosott körbe-körbe az egész házban

Ezen nagyon jól szórakoztam. Én már reggel óta ülök a kanapén, és Tiktokozok.

- Segítsék bébi? - álltam oda elé, mikor már legalább a hatodik kört tette meg

- Jó lenne kisasszony! - csókolt meg

- Oké, mit keresünk? - indultam el abba az irányba, amerre eddig ő is ment

- Hogy mit vegyek fel! - mondta, mire megálltam, megfordultam és felnevettem

- A konyhában? - kérdeztem még mindig nevetve

- Hallod, még én tudjam ilyen helyzetbe, hogy hol kéne lennie? Őszintén még azt se realizáltam, hogy ez a konyha... - fogta a fejét

- Ne idegeskedj, nem lesz semmi. - öleltem meg, nyugtatás képp

- Huh, oké. De akkor segíts kiválasztani a ruhám! - mire elengedtem, ő felkapott az ölébe, és felvitt a szobánkba

- Segítek, aztán te is nekem. - mondtam, mire letett, én pedig elkezdtem kutakodni a szekrényben

Végül neki egy zöld pulcsira, illetve egy egyszerű hosszú nadrágra esett a választásom, ő pedig egy hosszú, fekete ruhát választott nekem.

- Nagyon gyönyörű vagy bébi. - csókolt meg, és lecipelt

A szüleim nagyon jól fogadták őt. A húgom rajongott érte eddig is, úgyhogy szegényt eléggé letámadta...

- Manuel, hogyha átbaszod a nővérem, mindenkinek elmondom. - ölelte meg Manut

- Meg ne halljam még egyszer, hogy káromkodsz! - szólt rá anyu

- Így van, egy kislány nem beszél csúnyán! - nevetett Manuel

- Na jó, menjeteeeek! - kergetett ki minket a húgom

- Drága Nati, (írói.: Nati=Laura húga) hivatalosan megtiltom, hogy bármit kirakj rólunk! - mondtam egy ilyen "tudodhogymegtehetem" mosollyal

- Szerelmem, tényleg jobb, ha megyünk! - mondta Manuel, és mivel éreztem, hogy valami van, ezért elköszöntem anyuéktól, és mentünk

- Baj van? - kérdeztem már a kocsiban ülve

Válaszul csak megfogta a kezem, és rávezette a "khm"jére.

- Ooo, már értem! - kuncogtam

- Ne nevess, mert nem fogsz jól járni bébi. - jelentette ki szenvedő hangon

- Veled csak jól járhatok baba!

- Kincsem, elmenjünk majd vacsizni este? - mondta amint beléptünk a házba

- Uuu, jóó! - mondtam mosolyogva

- Baba, én úgy örülök, hogy már rendesen eszel! - felkapott, és bevitt a nappaliba

- Naa, azért attól, hogy együtt vagyunk, nem dugunk minden nap! - szóltam rá, mert már levette a felsőm - Tegnap is, meg tegnap előtt is megtörtént, ma pihenjünk bébi. - mosolyogtam rá ördögien, mert természetesen ezzel is csak húzom az agyát, hisz nyilván nem ez a véleményem

Gyorsan visszavettem a pólóm, és kimentem az udvarra.

- NEM TEHETED EZT VELEM! - kiabált Manu utánam lesokkolódva

- Már miért ne tehetném? - mondtam már rendes hangerőn, mivel ő is kijött utánam

- Hm, valaki tényleg nagyon rosszkislány... - mondta, és igen, megint megtörtént

- Másnap reggel -

MANUEL SZEMSZÖGE

Amikor felkeltem, mentem volna ki a szobából, de megakadt a szemem azon, hogy véres a lepedő Laura alatt. Először nagyon megijedtem, aztán leesett, hogy mi lehet.