Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

67. rész

- Basszus ez amúgy mennyire durva már, annyira gyorsan észrevette a kutya, hogy valami nem okés... - mondtam Manunak, mikor már kiértünk a helyszínről

- Ha már kutya... Mi lesz a neve? - kérdezte Manu tőlem és a gyerekektől egyszerre

- Pont most gondolkoztam ezen, nekem tetszik a Zeusz név. - mondtam mosolyogva

- Uuu, az nagyon jó, nekem is tetszik. - mondta Manu miközben megölelt

- másnap délután -

A mai napra szerveztünk egy partit, ahova meghívtuk az összes fiút, akik természetesen hozzák magukkal a barátnőjüket, tehát most erre készülünk.

Már kora reggel elmentünk vásárolni, ahol túlzás nélkül ott hagytunk jó pár tízezer forintot.

Manuval elővettük az összes létező piát illetve poharat, na meg persze a grillezőt és a tányérokat is.

Rendet raktam, majd leültem a kanapéra újdonsült háziállatunk, Zeusz mellé.

- Na mivan drágaság, elfáradtál? Igeeen, túl sokat segítettél, meg is értem, hogy alszol. - mondtam nevetve majd hozzá bújtam, amit Manuel mosolyogva nézett végig

- Jaj, édesem, te sosem változol... - nevetett

- Hát de most milyen aranyos. - mondtam

Nemsokára meg is érkezett mindenki, viszont valami már azonnal szemet szúrt nekünk. Marics sem egyedül érkezett, a párja pedig Anna volt. Igen, az az Anna. Most nézhettek, hogy ezt mi hogy engedhettük meg, de nem, nem így volt.

Manuval beszaladtunk a wc-be, ahol felhívta a rendőrséget és megkértük a Danit, hogy gyorsan mondja el a gyerekeknek, mi a baj, és menjen fel velük az emeletre. Nem akartam, hogy Natiék véletlen bajba kerüljenek, sosem bocsátanám meg magamnak.

Pár perccel később már itt is voltak a zsaruk, persze Anna azonnal menekülni próbált volna, ami nem sikerült mivel mikor kinyitotta az ajtót pontosan a rendőr mellkasával találta szembe magát, aki lebilincselte, és el is vitték őt.

- Mostmár tényleg nem fog kiszabadulni. - mondta a rendőr amint betették őt az autóba - Senki nem sérült meg, ugye?

- Nem, minden rendben volt. Köszönjük. - mondtam, majd el is ment

Amikor visszamentem a nappaliba Peti az asztalra görnyedve sírt, közben pedig mindenki őt próbálta vigasztalni.

- Jól van, nincs baj. Elvitték, amúgy is, honnan tudtad volna, hogy ki ő?! Mostmár nem bánthat senkit. - mondtam, miközben odavittem neki a piáját

- De nem értitek... Én azt hittem, ő szeret! - sírta el magát végleg, hiába próbálta őt nyugtatni mindenki

- Biztos lesz valaki, aki szeretni fog, csak el kell érni addig. Egy ilyen ember sosem fog igazán szeretni. Kihasznál. Lehúz téged az ő szintjére, aztán meg elhagy. Tudod, ez náluk így működik. Aztán egyszer csak jön egy lány, akinek majd meg is kéred a kezét, és minden rendben lesz. Hidd el. - mondtam, mikor már a huszadik feles után is nyúlt volna a következőért - Azt most lerakod! - parancsoltam

- Ez csak orvosság. - mondta, majd le is húzta

- Hát te sem vagy normális. - nevetett Manu

Nrb1_15💞❤