Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

30. rész

Reggel arra keltem, hogy egyedül vagyok az ágyban. Nagyon meglepődtem, hiszen régen keltem már úgy, hogy Manu nincs mellettem. Fura volt, de éreztem, hogy semmi baj nem történt. Viszont amikor lementem, és ott is csak a két gyerek volt, már kezdtem furcsálni a helyzetet.

2 óra elteltével, mikor még mindig nem volt otthon, és az üzenetekre sem válaszolt, elkezdtem megállás nélkül hívogatni. De hiába...

Mikor beletörődtem, hogy biztos történt valami, de mivel fogalmam sincs, hogy mi, nem tudok semmit csinálni, ledőltem a kanapéra, és néztem ki a fejemből.

Aztán egy erős ajtó csapódás kíséretében megláttam őt. Véres orr, az öklei szintén véresek voltak, arcán több folt is volt. Hát igen... Nem a legbíztatóbb látvány, kijelenthetem! De sokáig nem néztem szótlanul a dolgot, elindultam felé. Aztán észrevett. Sietve indult az emeletre, de szerencsére gyorsabb voltam nála, így megragadtam a kezét, és megállítottam a lépcsőn.

- Kérlek most ne. - szólt rám sírását visszafogva

Csak megértően bolintottam egyet, de lesütött szemmel továbbra is mentem utána.

- Manuel, tudom, hogy volt valami. Nem kell még most elmondanod, hogy mi. De az arcoddal, az orroddal, és a kezeiddel is kell valamit csinálni. Nem maradhat így. - álltam meg előtte lehajtott fejjel

- Jolvan... - mondta nagyot sohajtva

Én felültem a fürdőben az asztalra, ő pedig lábaim közé állt, így tökéletesen hozzáfértem minden sebéhez.

- Lehet, hogy egy kicsit csípni fog a fertőtlenítő, de ha nem akarsz kórházba menni, akkor muszáj lesz kibírnod. - kezdtem el koncentráltan lefertőtleníteni először az orrát

Többször is felszisszent, és mindegyik után egy puszit adtam a szájára.

Amikor áttértem volna az ökleire, hátra tette a kezeit, így nem értem el.

- Naaa, baba. - szóltam, de még mindig nem adta oda

- Nagyon fáj ígyis, nem akarom, hogy még csípjen is. - mondta könnyektől csillogó szemekkel

- Ééés, mit szólsz, ha kapsz egy vetkőzős kupont tőlem, amit bármikor felhasználhatsz? Természetesen cserébe lefertőtlenítem a kezed és az arcod is. - néztem rá boci szemekkel

- Oké, de legyél óvatos kérlek.

- Nyugi, az leszek. - puszitam meg a már beragasztott orrát

10 perc (elmondása szerint) szenvedés után már nem a fertőtlenítőtől nyivákolt, sokkal inkább, mert éhes.

- De éhes vagyooook! - nyöszörgött, mint egy 2 éves

- Nyugi már. Fel tudsz állni, és elmenni a hűtőig, mert tudtommal nem vágták le a lábad. - mondtam

- De ne mááár... - vágta be azt a tipikus szomorú fejet

- Na, gyere. - húztam fel a kanapéról

- Valahogy úgy érzem, hogy Kevin nem fog idejönni a Leviért, szóval szerintem este elmehetnénk Mekibe kajálni. - mondta teli szájjal, így csak nehezen volt érthető

- Te, most eszel, erre azon gondolkozol, hogy hol fogsz vacsorázni? - nevettem

- Aha! - vonta meg a vállát és tovább evett

- Hihetetlen vagy... - nevettem tovább, és átmentem a nappaliba, ahol Natiék csókolóztak

Na sziasztok. Tudom, hogy régen volt rész, és lehet, hogy most sokatokat elvesztettem. De ahogy írtam egy kommentben is, sok jó dolog történt velem, és gyakorlatilag rájöttem, hogy nekem egy kapcsolat és a rendszeres részek nem igazán férnek bele a napomba. Nem, nem fejezem be, viszont ne számítsatok minden 2. nap részre. Nem tudom előre megmondani, de nagyjából hetente lesz rész.

- 496 szó -