Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

27. rész

- Aztakurva! - kapott a szája elé Manuel, mikor kinyitotta

- Örülsz? - kérdeztem reménykedve

- Kislány, én nagyon örülök! - sírta el magát

- Istenem, ne sírj, mert én is sírni fogok... - ültem az ölébe, és megöleltem

- Ugye megtartod? - nézett a szemembe kisfiúsan

- Igen. - vágtam rá, és a szó legvégére már meg is csókolt - Nagyon féltem, hogy mérges leszel... - sohajtottam fel, mikor elengedett, és leültem mellé a padra

- Sose tudnék ilyenért mérges lenni bébi! - fúrta bele a fejét a vállamba - De, hogy történt?

- Valószínűleg nem vettem be a gyógyszert... Aztán tudod mi volt pár napja! Valószínű, hogy akkor. - mondtam lehajtott fejjel, mire ő csak hevesen bólogatott - De ugye nem haragszol?

- Kincsem, dehogy haragszom! Örülök neki! Tudja valaki rajtam kívül?

- Még nem...

- Istenem, ez hihetetlen! - könnyezett be - Félsz tőle? - kérdezte már sírva

- Félek, de nagyon örülök neki... - sírtam mostmár én is

- Amúgy tudom, hogy észrevetted a bulin, hogy nem arra a válaszra számítottam. - mondta miután kicsit megnyugodtunk - Pontosan erre gondoltam. És most itt vagyok, és megtörtént! - sírta el magát megint - Legszívesebben most azonnal elmondanám mindenkinek! - mondta hallkan

- Én is bébi! Nagyon szeretlek! - öleltem meg őt teljesen magamhoz szorítva

- Menjünk haza, nehogy megfázz! - kapott fel az ölébe miután kinyitotta az autót

Segítettem neki kinyitni az ajtót, és beültünk mind ketten előre, de mostmár nem engedte, hogy én vezessek, mert szerinte az nem tesz jót...

- Nagyon fáradt vagyok... - szenvedtem, pedig még el sem indultunk haza

- Ülj hátra és pihenj nyugodtan. - vonta meg a vállát és segített nekem ki és beszállni

- Manuel, semmi bajom nincs. Egyrészt nem is látszik (wow, milyen meglepő), másrészt majd reggel szenvedhetsz velem. Élvezd ki, míg nem vagyok annyira hisztis állapotban. - mondtam és lefeküdtem a hátsó ülésen

- Tudod, hogy féltelek baba. Amúgy meg te még sosem voltál hisztis, mióta ismerlek. - puszilt meg, visszaült előre, és elindultunk haza

- Szerinted Natiék otthon vannak már? - kérdeztem pár perc elteltével

- Biztos, hogy nem. Még asszem el sem kezdődött a koncert. Ha van kedved, elmehetünk megnézni őket, ha már Pesten vagyunk. - húzódott le az útról, hogy hátra tudjon nézni

- Persze, menjünk. - mosolyogtam, és kiszálltam, hogy előre tudjak ülni

- Na akkor asszem 10 percre van a hely, de csak 20 perc múlva kezdik a bulit, szóval még bőven odaérünk.

- És hogy fogunk bejutni? - kérdeztem

- Hát felhívjuk mindjárt a Danit, és beengednek. - vonta meg a vállát - Betudod kapcsolni a GPS-t? Sose voltam még ott, és inkább biztos útvonalon menjünk, mint az általam kigondolt szaron. - mosolygott kicsit kínosan

- Persze, meg akkor felhívom a Danit. - kezdtem el babrálni a telefonon

Mikor letettem a telefont akkor már fél úton voltunk.

- Azt mondta 5 perc múlva kint lesz, és beenged. - vontam meg a vállam az utat bámulva

- Baj van?

- Dehogy, csak van egy hülye megérzésem..

- Milyen? - kérdezte egy pillanatra rám nézve

- Fura. Nem rossz, de nem is olyan nagyon jó... - gondolkoztam

- Figyelj, majd meglátjuk mi lesz.

Pár perc múlva odaértünk. Dani már kint várt minket, és így azonnal be is engedtek.

- Figyeljetek... Lehet nem kéne bemennetek a mi backstagageünkbe. Lehet kicsit kiborulnál Laura... - húzta el a száját

- Na mostmár megmutatod mi történt. - játszottam a nyugodtat

- Jó, te akartad. De hallkan, ne zavarjuk meg őket. - suttogta és kinyitotta az ajtót. De ami fogadott... Nem erre számítottam..