Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

36. rész

Reggel egy telefon csörgésére keltem, mégpedig Manuéra. Azonnal magam mellé néztem és rögtön megnyugodtam, mikor megláttam mellettem szuszogni.

Ránéztem a telefonomra, de az ugyan nem csörgött, így azonnal Manuéra néztem. Az övé volt. Óvatosan át másztam rajta, de mikor láttam hogy egy idegen szám hívja, megpróbáltam visszamászni, ám ez közel sem sikerült úgy, ahogyan én azt gondoltam. Már éppen túl voltam a nehezén, mikor véletlenül belekönyököltem Manu férfiasságába. Felkiáltott, és erősen belemarkolt a hajamba, ami nem tagadom, eléggé fájt. Fel is szisszentem erre, így ráfektetett a mellkasára, majd benyúlt a pólóm alá, és a hátam kezdte simogatni.

- Valaki hív, Manu! - motyogtam bele mellkasába

- Tudom bébi, mindjárt felveszem. - mondta totálisan nyugodt hangnemmel

Felvette, ám az arca azonnal megváltozott. Hirtelen teljesen lesápadt, keze elkezdett remegne. Megpróbáltam minél közelebb hajolni hozzá, hogy halljam ki hívja, de amit hallottam, már engem is megrémisztett.

- Találtunk drogot Annánál, ami még egy bizonyítíkot ad a múltjára, és még egy ok az elfogására. Mivel magával kapcsolata volt, szeretnénk önnél házkutatást végezni, még a mai nap folyamán, és igazából 5perc múlva ott is vagyunk. - hallottam a telefonból

- Faszom... - suttogtam és azonnal öltözni kezdtem

- Re-rendben uram.

- További szép napot, viszont látásra.

- Viszlát. - tette le könnyekkel teli szemekkel

- Baba nyugi kérlek. Ne sírj, nincs semmi baj. Minden rendben lesz megígérem. Tudom, hogy nehéz, de jó lesz minden. Én itt vagyok neked. Mindig. - simogattam a kezét de ő csak egy pontot bámult maga előtt

- És ő meg akart téged ölni. Ha akár csak fél órával is később hívja őket Dani, akkor lehet te nem vagy itt, felfogtad ezt Hercegnőm? Felfogtad, hogy egy híváson múlt az életed? Felfogtad, hogy ez mind miattam van? Az én hibám az egész, baszki... Én... Én nem tudom, hogy csinálhattam ilyet? Hogy Picim? Ennek veled nem szabadna megtörténnie... És mégis... Mind miattam... Csakis kizárólag miattam... Kockáztattad az elétem azzal, hogy velem vagy... Érted ezt? Én... Olyan szerencsés vagyok veled... Túl se élném, ha akár csak egy napot nélküled kellene eltöltenem! Bébi, én szeretlek! De el se tudom mondani mennyire... És... Tudod most miattad nem félek attól, hogy akármit is találnak a házban.. Ha te nem vagy, én olyan mélyre süllyedek, hogy most rettegve rejtegetném a fehér porral megtöltött zacskókat.... És tessék.. Ehhez képest hamarosan a saját esküvőmet fogom szervezni életem menyasszonyával... - mondta meghatódva, nekem pedig már konkrétan patakokban folytak a könnyeim - Látod, el kellett jönnöd arra a koncertre... - nevetett, mire én is - Huh, ha ott nem leszel nekem rosszul az első sorba... Ha aznap eszel és nem csak piálsz... Ha ott okosabb vagy... Ha nem iszom le magam én is a sárga földig, de annyira, hogy még taxit se tudok hívni.... Akkor te most nem vagy itt mellettem.. - mosolygott rám és szenvedélyesen megcsókolt, ám ezt a csengő zavarta meg

Folytatás következik...