Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

22. rész

Ez most egy kicsit hirdetés szerű lesz, de mivel ilyen sok emberhez eljutott ez a könyv, remélem megéri.
Akinek van instája, és szereti Manut, a legjobb Manuel fant (mivanmanu) érdemes bekövetni.
Aki beköveti (vagy már követi) annak puszikaa🤍🤍

Aztán pár percre rá, én is elaludtam.

Nagyjából este 7-ig aludtunk, ami azt jelentette, hogy nemsokára koncertre kell mennem...

- Bébi, mi legyen? - kérdeztem, mire csak értetlen fejet vágott - Nekem 1 és fél óra múlva koncerten kell lennem.. Nem akarlak egyedül hagyni!

- Figyelj, ha megengeded, elmegyek veled...

- Te most ezt komolyan mondod? - néztem rá, mire csak bólogatott - És, ha rosszul leszel mit csinálok? - kérdeztem egyre idegesebben

- Nyugi! Viszünk gyógyszert, aztán max lejössz hozzám, ha valami van, nem?

- Jó, de akkor ígérd meg, hogy nem mozdulsz a színpad mellől, okés?!

- Megígérem. - ölelt meg

Gyorsan elkészültünk, és indultunk is. Mivel Siófokra kellett mennünk, így 1 teljes óra az út.

LAURA SZEMSZÖGE

- Jól vagy? - kérdezte már legalább 15-ödször

- Baszki 5 perce mondtam, hogy szólok, ha baj van.

- Tudom, de féltlek, értsd már meg! - mondta egy pillanatra lenézve az útról

Igen, most kivételesen Manuel vezetett, mert azt mondta, nem bízza másra az életem. (bocsi Pisti, amúgy eskü nem kételkedek a vezetésedbe - írói.)Aranyos tőle, meg minden, de azért kicsit túlzás ez már...

Amint leparkolt a szórakozóhely előtt, futott át hozzám, mint akit nem érdekel a tömérdek rajongó, akik megrohamozták őt.

Felvett menyasszony pózban, és bevitt engem. A fanjai csak lesokkolódva álltak ott, mint akik nem tudták, hogy barátnője van.

- Oké, itt leszel, és nem mozdulsz innen, értve vagyok? - kérdezte a mikrofonnal a kezében, mutogatva

- Nem megyek sehová, nyugi. - mondtam, de csak azért is odaállított mellém 1 őrt

1 óra múlva vége is lett, szerencsére egyszer sem voltam rosszul. Viszont amikor már kifelé mentünk, megláttunk egy eléggé ismerős, fiatal, lány alakot csókolózni. Manuellel össze néztünk, közelebb mentünk, és újra egymásra nézve megállapítottuk, hogy ez igen is ő. Gyorsan elkaptam a telefonom, és lefotóztam őket. Aztán mikor már kellően jónak találtunk egy képet, elindultunk szinte futva feléjük.

- Normális vagy bazdmeg? Egyáltalán, hogy a francba kerültél ide, hm? - húztam el a sráctól

- Mi közöd van neked ahhoz? Azt sem tudom ki vagy! - mondta eléggé részegen

- Kicsim, ez nagyon nem jó így. Egyrészt már mindenki észre vett minket, másrészt, full részeg a hugod! Ültessük be a kocsiba, aztán vigyük el hozzánk. Ennyi.

- S szerinted, majd csak úgy velünk fog jönni, mikor elmondása szerint nem is ismer?

- Hát... Valahogy muszáj megoldanunk. - vonta meg a vállát - Figyelj, nagyon féltékeny leszel, ha most Natit felveszem az ölembe, csak, hogy elvigyem az autóig? - kérdezte a tarkóját vakargatva

- Nyugodtan, csak siess.

Manuel szerencsére nem húzta az időt, sietett vele az autóig. Gyorsan beültünk, és el is indultunk.

Amint hazaértünk, Nati bezárkózott az egyik vendég szobába.

- Elbasztam. - dőltem le a kanapéra egy nagy sóhaj kíséretében

- Dehogy basztad el. - ült le mellém Manu - Nehéz vele most, ez tény. De gondolj bele, hogyha akkor nem lépünk közbe, lehet rossz dolgok történnek vele. Ha nem, akkor is tuti megbánta volna másnapra. - mondta rám nézve - Aztán kövi koncertemre ő is jöhet velünk, ha a szüleid megengedik.

- Beszéljek vele? - néztem rá én is

- Hát, nemhiszem, hogy most érdemes lenne, de gyógyszert vigyél fel neki szerintem. Meg esetleg innivalót. Meg talán valami kaját. - gondolkozott - Jó, inkább segítek! - nevetett

- Na gyere akkor. - húztam magammal a konyhába

Amikor mindent összeszedtünk ami kellhet, felmentünk, és Manuel bekopogott.

Mivel erre semmi válasz nem érkezett, benyitottam, de ki gondolta volna, zárva van.

- Figyelj, nem kell beszélned velem, de engedj be kérlek. - erre kattant a zár, és kinyílt az ajtó