21. rész

1K 34 6
                                    

Nem keltettem fel őt, hanem inkább vittem neki az éjjeli szekrényére fájdalomcsillapítót és vizet, illetve tettem ki neki tiszta ruhát is.

Gyorsan elmentem boltba édességekért, majd siettem is haza.

Amikor hazaértem, láttam, hogy még alszik, de mostmár muszáj lesz felkeltenem, nehogy aztán ne tudjuk kiszedni a lepedőből...

- Baba! Fel kell kellni! - mondtam, mire ő csak álmosan, értetlenül nézett rám - Szerelmem, sajnálom, hogy felkeltettelek, de megjött neked...  - néztem rá szomorúak

- Oo, bazdmeg! - ült fel gyorsan, de a kezemet hasára téve, visszanyomtam az ágyba, mire felszisszent

- Bocsánat, bocsánat Kincsem. Hoztam gyógyszert, meg vizet, vettem édességeket, és ruhát is tettem ki neked. Vegyél be egy bogyót, aztán gondolom elmész lezuhanyozni, addig én áthúzom az ágyat. Szólj, hogyha valami kell, vagy, ha segítsek. - csókoltam meg, és elengedtem őt

- Úgy szeretlek Baba! - húzott vissza magához

- Én sokkal jobban! - mondtam és segítettem neki felülni

- Áthúzom én az ágyat, aztán eljössz velem zuhanyozni? - nézett rám bociszemekkel, miután bevette a gyógyszert

- Te csak menj a fürdőbe, mindjárt bemegyek utánad, csak ezt - mutattam az ágyra - áthúzom. Jólvan?

- Köszönöm Manu! - csókolt meg, és átment a fürdőbe

Amint végeztem, bementem a fürdőbe. Láttam, ahogy a zuhanyzóban ülve sír.

- Mi a baj bébi? Túl lassú voltam? - kérdeztem aggódva

- Nagyon fáj! - mondta összekuporodva

- O, hogy tudok segíteni? - kérdeztem bociszemekkel, mire ő csak elkezdte mutogatni, hogy menjek oda hozzá, amit meg is tettem - Megengedhetem a vizet? - kérdeztem, mire csak bólogatott - Figyelj Baba... Én tudom, hogy nagyon fáj, meg, hogy szar, de fel kéne állnod egy másodpercre...

- Nem megy Manu... - nézett rám könnyes szemekkel

- Segíthetek? - kérdeztem, mire csak bólogatott

Mögé léptem, és a derekánál fogva felhúztam. Nekem döntötte a hatát, és addig tartottam, amíg azt nem mondta, hogy végzett.

- Köszönöm! - fordult felém, és a mellkasomhoz döntötte a  fejét

- Nincs mit megköszönnöd bébi. Ha szeretnéd, kimegyek amíg felöltözöl! - mondtam, közben elcsuktam a vizet

- Nem kell, hogyha nem kínozlak azzal, hogy nem érhetsz úgy hozzám, akkor nyugodtan maradj. - mondta majd apró léptekkel kilépett a zuhanyzóból

Végül bent maradtam. Aztán amikor kijöttünk, lefektettem a kanapéra, betakartam, és vittem neki csokit.

- Mindjárt jövök Baba, csak elmegyek vécére! - adtam puszit az arcára

Mikor visszajöttem, csak akkor vettem észre, hogy teljesen libabőrös. Gyorsan kimentem a konyhába, levettem a gyógyszeres dobozt, és belőle a lázmérőt. Odamentem Laurához, és megmértem a lázat, amit látszólag nem értett, miért csinálom. (írói.: a vége nagyon értelmes lett, tudom)

- Kincsem, te nem azért vagy szarul, mert megjött... - mondtam, és a kezébe adtam a 39.5-öt mutató hőmérőt - Hozok lázcsillapítót, ne menj sehova. - szóltam, mintha amúgy feltudna állni egyedül

Vittem gyógyszert, és hidegvizes törölközőket is, amiket a homlokára, és a lábára tettem.

- Gyere ide kérlek! - nyújtotta a kezeit felém, miközben bociszemekkel nézett rám

- Itt vagyok Kincsem, nem megyek sehová sem.. - ültem le mellé

A mellkasomra hajtotta a fejét, és szinte azonnal elaludt.

Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff) Where stories live. Discover now