Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

42. rész

Azonnal elhúzódtak egymástól, és felöltöztek, majd kínos távolságot tartva egymás közt, leültek az ágyra...

- Valamelyikőtök menjen át a másik vendégszobába most, és reggel megbeszéljük. - mutogattam nekik, közben próbáltam higgadt maradni

- Lehet, hogy nem mondjátok el a Kevinnek? - kérdezte reménykedve Nati

- Persze, még ilyen után van pofád ilyet kérdezni? Ez nem játék baszki. Tisztában vagy vele, hogy akármi történhetett volna? Azt se tudjátok mit csináltok. Azért, mert "hú, de menő lefeküdni valakivel", attól még ezt nagyon is meg fogjátok bánni. Erre még nagyon gyerekek vagytok. És örülhettek, hogy nem a Kevin jött át.

- Jó, bocsánat. - mondta Nati

- Nem, elfogyott a bocsánat. Betelt a pohár. - mondtam idegesen, majd megvártam, míg Levi átcuccolt a másik szobába

- Meg ne lássam, hogy megpróbáltok átszökni egymáshoz. Nagyon el lettetek szállva. - mondta Manu, mire csak bólintottak mindketten - Helyes.

Visszafeküdtünk aludni.

~Reggel~

NATI SZEMSZÖGE

Mikor benéztem a takaróm alá, hatalmas vértócsával találkoztam szembe. Azonnal zokogásban törtem ki. Aztán egyszer csak kinyílt az ajtó, és Levi lépett be rajta.

- Hallottam hogy sírsz, hercegnő. Mi a baj? - ölelt át engem

- Véreztem. - csak ennyit tudtam kinyögni, egyszerűen semmi más nem jött ki a torkomon

- Szólok Laurának! - indult volna el, de visszarántottam

- Ne menj kérlek.

Ám pár percen belül, megint nyílt az ajtó, és Manuelék jöttek be rajta.

- Nem azt mondtam, hogy külön szobában alszotok? - kérdezte Manu idegesen

- Várj már! - csapta meg Laura a vállát

- Nem aludtam itt. - szólt közbe Levi

- Nati, véreztél?! - kérdezte, miközben közelebb sétált, erre pedig csak bólintottam - Levi kérlek menj ki.

- Kimegyek, de ne sírj hercegnő. Megvárlak kint. - puszilt meg

- Aztakurva. - könnyezett be Laura - Ez mondjuk cuki volt..

- Igen, az. - bólogattam

- Figyelj, át kéne öltöznöd hugi. Most ezt képzeld úgy, mint mikor a Manu segített neked, amikor megjött. Tudod, ő olyan mintha az apukád lenne, előtte nem kell szégyenlősködnöd. Kimenjen? Vagyis amíg átöltözöl, biztos kimegy, de bemehetsz te is a wcbe. Én segítek. Aztán pedig lemegyünk megbeszélni.

- Bemegyek a wcbe. És bezárkózok, nem megyek ki soha többet. - nevettem

- Haha, nagyon vicces. - forgatta a szemét Laura

LAURA SZEMSZÖGE

Nati átment öltözni, én pedig sóhajtva áthúztam az ágyat.

- Te mikor vesztetted el, Manu? - kérdeztem a semmiből

- 15 évesen, Annával, egy gyorséttermi wcben. Meg is bántam, de nagyon. Az időpontot, a helyszínt és a személyt is, akivel történt. Ha visszautazhatnék az időben, biztos nem tettem volna ezt. Én is azt hittem, "hú, de menő lefeküdni valakivel", de nem így van. Majd pár év múlva lehet ők is ugyanígy meg fogják bánni. De azért nekik viszonylag jobb élmény fog maradni, legalább nem egy wcben, és nem egy gyilkossal történt nekik. Baba, lehetett volna ez rosszabb is. Nyilván, nem támogatom ezt, ne is hidd ezt, de nem vészes. Én tudom, hogy te nem akartad még most, de ez így történt, nem tudunk mit csinálni. - ahogy ezt kimondta, Nati kijött a wcből, kisírt szemekkel

- Hé, mi a baj, nagylány? - kérdezte tőle Manuel, miközben megölelte

- Bocsánat.. Nem gondoltuk át, de ígérem, többet ilyen nem lesz. Levi nagyon jó ember, imádom őt, ezért szerencsésnek mondhatom magam. Hálás vagyok, hogy vele történt. És nektek is, hogy annyira nem borultatok ki. Köszönöm.

- Ugyan, nincs mit egyáltalán, Nati. Ez természetes, és örülök, hogy szeretitek egymást, szívemből remélem, hogy nem fogjátok megbánni. De mostmár gyere le, Levivel együtt, és megbeszéljük. - mondtam

Mikor lementünk, Kevin és Viki lent beszélgettek a kanapén. Leültem Viki mellé, Manu pedig Kevin mellé, a gyerekek pedig velünk szembe.

- Mi ez a feszült hangulat basszus, mondjatok már valamit! - mondta Kevin

- Na mondjátok, Levi! - mosolyogtam rájuk biztatóan

- Szóval tegnap este.....

Folytatjuk...

Köszi, Norb1ka❤