Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

77. rész

- Most pedig gyere, beveszed a bogyót. - húzott fel Manu, én pedig belehuppantam a barátom ölébe

Nagyjából amint lenyeltem, elkezdtem öklendezni, olyan hányingerem lett, mint még soha, de Levi erősen tartott, és próbálta elérni, hogy ne hányjam ki a gyógyszert.

- Semmi baj, maradj szépen. Nyugodj meg. - simogatta a hasam alját

- Nem megy, hánynom kell! - ezzel a lendülettel máris a szám elé tettem a kezem, amit Levi elvett onnan

- Nem, nem kell. Ha ezt csinálod, és ráadásul még oda is megyünk a wc-hez, akkor csak ingerled magad, hogy ha már itt vagyunk akkor izé... De nem, ez nem így működik! Tudom, hogy te sem akarsz egy idegen faszitól teherbe esni, úgyhogy próbáld meg kérlek. Hozok vizet, addig pedig szépen vegyél levegőt, és próbálj lenyugodni. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd le is ment

- Nem fáj semmid ugye? - kérdezte tőlem a nővérem

- De igen. Viszont még mielőtt megkérdezed, én ezt nem fogom kimondani Manuel előtt.

- Nem is kell drága, de egyébként meg előttem bármit lehet, te is tudod. Egyrészt... - kezdte volna, de Laura közbeszakította

- A-a ne is kezd. Tudom én, hogy miket akarsz mondani, de ez nem tartozik a Natira. Ő is tudja, hogy láttál és csináltál is már dolgokat na.

- Nem is ezt akartam mondani drágaság. Csak annyit akartam, hogy egyrészt én nem fogom őt kicikizni ilyen miatt, másrészt pedig... Najó, másrészt tényleg ezt akartam mondani... - sóhajtott hatalmasat, mire Lau és én is felnevettünk

Időközben Levi is visszaért, és a szó szoros értelmében lenyomta a torkomon az egész pohár vizet.

- Jó rátok nézni, most komolyan. - mosolygott a nővérem, miután abbahagytuk a csókolózást itt előttük

- Nekem viszont egyáltalán nem jó, hogy ilyen miatt kell itt lennünk nálatok... - húzta a száját Levi

- Figyelj, én tudom és teljes mértékben megértem amiért aggódsz érte, de nem lesz baj. Te is tudod, hogy akár terhes, akár nem, meg lehet ezt oldani.

- De bazdmeg... Hiába hajtogatjátok azt, hogy mennyire megoldható minden. Nekem nem ezzel van a baj, mivel azt is megérteném, ha a Nati úgy döntene, hogy nem akarja elvetetni meg semmi, mert a kis érzékeny szive nem engedi, hanem azzal, hogy az én kicsi hercegnőmnek ilyenen kell végigmennie... - a mondandója végére érve ki is csordult egy könny a szeméből, amiért rendesen megsajnáltam, és szorosan hozzábújtam, jelezve, hogy jól leszek

- Minden rendben lesz... - sírtam el magam én is

- Nem érdekel, hogy mi lesz, meg mi nem lesz, hanem ami most van. Rosszul vagy, fáj a... Na ezt nem mondom ki... De érted... - akadt ki, miközben a pulcsim alá nyúlva a hátamat simogatta