Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

4. rész

Mire felért már hányni kezdtem. Próbáltam valahogy, egy kézzel fogni a hajam, de nem igazán ment. Odajött, talált egy hajcsattot a mosdónál, ezzel összefogta a hajam, letérdelt mögém, és simogatni kezdte a hátam. Elém nyúlt és......
...... erősen szorított magához, fejét a hátamra döntötte.

- Nyugodj meg. Gondolj arra, hogy ez hamarosan megszűnik!

Körülbelül 10 perc után, mikor már sokkal jobb volt, visszamentem lefeküdni, ő is ment volna a nappaliba, de utána szóltam:

- Manuel kérlek alszol velem? - néztem rá cukin

- Biztos vagy benne? Nem akarom, hogy holnapra megbánd.

- Teljesen biztos!

Ezzel ő is jött velem. Befeküdt először ő az ágyba, aztán pedig én. Rohadt sokáig forgolódtam, aztán Manu kicsit felemelte  a fejem, és a mellkasára fektetett... Ezután nagyjából fél perc alatt elaludtam....

Reggel arra keltem, hogy nincs mellettem. Féltem, hogy csak úgy itthagyott, mert mondjuk megbánta a tegnapot... Lementem a lépcsőn és láttam, hogy Danival beszélget. Megkönnyebbültem...

- Sziasztok! - köszöntem, mert látszólag nem vettek észre

- Szia kislány. Gyere ide, kérlek. - mosolygott rám

Miután odamentem, azt mondta, egyedül hagy most a Danival, és hogy nyugodtan mondjak el neki mindent. Ja, meg hogy vettek ágyakat, csak össze kell szerelni őket. Meg, hogy időközben Manuel ideköltözött.

- És te hova mész? - kérdeztem

- Az meglepetés. - mondta, s ezzel ki is ment

- Nyugodj meg, jó dologra készül. Örülni fogsz. - mondta mosolyogva Dani - Szeretném, ha tudnád, hogy rám bármikor számíthatsz. És most, jó lenne, hogyha eltudnál nekem mesélni mindent. Mármint, mikor kezdődött, mi az oka, hasonlók.

- Az egész nagyjából 1 éve kezdődött, de akkor mégcsak a napi 2 kajálásra csökkent, most meg volt olyan, hogy 3 napig nem ettem semmit. Szó szerint semmit. Különösebb oka pedig nincs, az egyetlen, hogy mindig is utáltam magam, a testem, és most is... - megpróbáltam ezt az egészet nyugodtan elmondani, de hogy is mondjam... A végére kb. fuldokoltam a sírástól. Dani csak megölelt, mivel átérzi a helyzetem, és tudja, hogy nem jó, ha kérdezget.

- Nem muszáj erről beszélnünk! Beszélhetünk akár arról is, hogy szereted e a Manuelt? - kérdezte, mikor már megnyugodtam

- Persze, hogy szeretem, az X-Faktor óta követem! - nevettem

- Az oké, de én nem arra gondoltam! - húzta perverz mosolyra a száját - Nem mondom el senkinek, nyugi.

- Öhm... Igazából... Úgy is tetszik... Nagyon! - pirultam el

- Megsúgom neked, hogy szerintem, de tényleg csak szerintem, neki is tetszel!

- Ezt honnan veszed? - kérdeztem meglepődve

- Sosem volt olyan, hogy lement volna a közönséghez, ha elájult valaki, sosem ment a kórházba egy rajongóval, sose aludt ott rajongónál, főleg nem egy ágyban vele! Te ezekből mind kivétel vagy! És... Sose beszélt olyan szépen egy nőről, mint ma reggel rólad!

- Azta... - mondtam csodálkozva

-De most írt Manu, hogy kész a meglepi, és jön érted 20 perc múlva, szóval én most megyek. Ja és meg kell mondanom, hogy nagyon szépen öltözz fel!

Miután Dani elment, felvettem egy pezsgő színű ruhát, egy fekete tűsarkúval, és belepakoltam a fekete táskámba. Sminknek egy egyszerűt csináltam csak, ami pirosítóból, szempillaspirálból, és egy szájfényből állt. A hajamba gyenge hullámokat dobtam, és igazából ennyi.

Mire ezekkel végeztem, Manu épp csöngetett.

- Uram isten, de szép vagy!

- Köszönöm! - mosolyogtam rá

Odamentünk a kocsihoz, kinyitotta nekem az ajtót, én beültem majd átszaladt a másik oldalra, és ő is beült.

- És hova megyünk?