Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

34. rész

Kézen fogva besétáltunk a backstagebe és nagy sóhajjal belekezdett.

- Szóval Anna az exem. Összesen 2 évig voltunk együtt, ami nem sok, de mikor összejöttünk mi 15 évesek voltunk. Már 1 év után Anna gyereket szeretett volna. Én pedig 16 évesen nem álltam erre készen, és valószínűleg ő sem. Otthagytam őt, és aztán sokáig azzal fenyegetett hogy a következő barátnőm meg fogja ölni. És azért veszélyes ez mert te vagy az a bizonyos "következő barátnő" és semmiképp nem fog téged bántani azt megígérem. A másik probléma hogy hogyan került ide. És erre nem találtam magyarázatot sajnos... - a végére már majdnem elsírta magát szegény úgyhogy beleültem az ölébe és elkezdtem puszikkal behinteni a nyakának minden egyes részét

- Nyugodj meg kisbabám! Nincsen semmi gond. Itt vagyok neked és mindig itt leszek s nem kell az Annától félni. Tényleg nagyon köszönöm, hogy elmondtad nekem ezt és, hogy megbízol bennem. - álltam meg egy pillanatra és ezután folytattam a nyakának puszilgatását

Egyszer csak hatalmas csendre lettünk figyelmesek, amit a rendőrautó(k) szirénázó hangja tört meg. Egymásra néztünk, és se szó, se beszéd kimentünk a backstageből. Láttuk, ahogyan 2 darab két méteres kigyúrt állat (akarom mondani tisztelt közvédelmi személyek :) ) a falhoz kényszerítette Annát. Láttam Dani elégedett mosolyát, így egyből tudtam, kinek köszönhetően van most a lány ilyen helyzetben. Manu átkarolta a derekam és így sétáltunk oda Danihoz.

Nagyjából 5perc beszélgetés után, mikor már kiderült, hogy valóban ő hívta a zsarukat, az egyik egyenruhát viselő személy odajött hozzánk, és ezt mondta Daninak:

- Jóestét kívánok, Telegdy Dániel? - erre csak bólintott - Köszönjük, hogy hívott minket, az ön hívása alapján sikerült elfognunk Nagy Annát, többszörös elfogatóparancs alapján körözött személyt. Tettei között van: drogfogyasztás, droggal való kereskedelem, további illegális szerek fogyasztása illetve árusítása, csempészet és gyilkossági kísérlet. - sorolta a rendőr, majd Manuel láthatóan érthetetlenül bámult maga elé

- Öhm biztosúr, mióta körözik őt?

- Több, mint 7 éve... - válaszolt, ezzel otthagyva minket

- Ezt nem akarom elhinni... - fordult felém Manu lesokkolva

- Elhiszem édes, a helyedben én sem hinném el.. - öleltem meg őt, hátha egy kicsit sikerül megnyugtatnom

- Menjünk innen kérlek! - tolt el egy kicsit magától, de épphogy csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni

- Megyünk szerelmem, csak nyugodj meg!

Ezzel odamentem Natiékhoz és kiderült, hogy ők ma Kevinnél alszanak, ami pont kapóra jött, hogy egy kicsit örömet tudjak szerezni Manunak.

Hazafelé úton egész végig könnyezve ült mellettem és egy szót sem szóltunk egymáshoz. Mikor leparkoltam a házunk előtt megfogtam a combját amitől egyből rám kapta a tekintetét.

- Itt vagyunk baba, muszáj bemennünk. - szipogott erre párat és csak bólogatott

Ahogy bementünk levette a cipőjét és a kabátját és leült a kanapéra.

- Figyelj, tudom, hogy nem egyszerű, és megértem, hogy nehezen tudsz túllépni, és lehet sose fog sikerülni, de én ettől függetlenül veled maradok akármi is lesz.