Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

31. rész

- Oké, nem láttam semmit! - takartam el a szemem, és becsuktam a nappali ajtót

Visszamentem Manuelhez, aki majd' meghalt a nevetéstől miután végig hallgatta az előzőt.

- Nem vicces. Kevin ki lesz akadva, ha elmondom neki... - sohajtottam gondterhelten

- Akkor ne mond el neki! - jött oda hozzám

Felvett az ölébe, és megcsókolt. De ez olyan más csók volt. Olyan... Új! Nagyon érzelmes volt, de közben eszméletlenül mohó...

- Kérlek, ha már ennyire nem bírsz magaddal, legalább ne úgy csináld, hogy bárki bármikor megláthat. - suttogtam neki remélve, hogy nem hallják

- Igazad van baba. De annyira imádlak! - húzott még jobban magához

Pár perce már így álltunk a konyha kellős közepén, amikor elengedett.

- Lauraaa! - kiabált ki a húgom a nappaliból

Mikor már indultam volna el, Manu a kezemnél fogva visszahúzott.

- Hagyd baba, megyek.

- TE nem mész, maximum MI megyünk, mert engem hívott, s nem téged. - ráztam meg a fejem mosolyogva

- Jolvan, azért nem kell engem megenni picúr. - nevetett

- Nem mondtam- - nem tudtam befejezni a mondatot, mert hirtelen egy kéz tapadt a számra

- Shh, túl sokat ellenkezel.. - csókolt meg Manu

- Oké, menjünk már, mielőtt félreértik a dolgot! - súgtam a szájára

- Kincsem, azt csinálsz amit csak akarsz! Ugye tudod, hogy ők nem a szüleid?! Neked kéne irányítanod, nem nekik! - akadt ki teljesen nagyjából a semmin

- Manuel szerintem meg mára már hanyagoljuk a kapcsolatosdit. Elég volt a hisztidből. - majd ennyivel otthagytam és bementem a nappaliba - Igen? - kérdeztem vissza mielőtt bementem volna

- Gyereee! - kiabált mert gondolom nem hallotta hogy ott állok az ajtóban

- Ittvagyok. - egész eddig a pillanatig eszembe sem jutott, de amint beléptem megéreztem hogy én valamit nagyon, de nagyon elfelejtettem

- Miért nem mondtad el? - kérdezett a húgom kezében a tegnapi teszttel

Basszus, teljesen kiment a fejemből... Az egész dobozt otthagytuk a nappaliba... És ezért nem hibáztathatom őket, hogy megnézték, ott volt előttük az egész..

- Öhm... - egyszerűen sokkban voltam, nem tudtam erre mit kéne mondani

Láthatóan Levi is hasonlóan sokkolva lett ennek hatására, akárcsak a húgom.

Egyszer csak két kéz fonódott a derekamra, ami talán a kiutat jelenthette ebből a kínos helyzetből.

- Nati, ne legyél mérges a nővéredre, ne hidd azt, hogy ezt mi régóta tudjuk. Ha annyira szeretnéd tudni, konkrétan tegnap tudtuk meg mi is. - húzott ki a helyzetből, amiért eszméletlenül hálás voltam

- Köszönöm Manu.. - súgtam a fülébe

- Semmit nem kell ezen megköszönnöd. - adott egy puszit az arcomra

- Jóó, oké, értjük, mostmár kimehettek. - takarta el a szemét a húgom

- És te mondod? Véletlenül nem ti csókolóztatok a koncerten? - néztem rájuk csípőre tett kézzel

- Nyugi van. Gyere, nem kell beszólni! - kapott fel az ölébe és rögtön a hálószoba felé indult