Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

29. rész

- Kevin, várj! - szóltam utána

- Igen? - kérdezte mosolyogva, de mégis idegesen

- Oké. Gyors leszek és lényegre törő. - mondtam, mire csak bolintott - Szeretném Leviék helyében is az engedélyed kérni a kapcsolatukra. - hadartam el egy levegővel

- Na biztos, hogy nem. - mondta idegesen

- Elfogadnám, de miért is? Szerintem te is látod, hogy jó hatással vannak egymásra.

- Oké, belemegyek. Egy feltétellel.

- Hallgatom. - bolintottam egyet

- Mond el, hogy miért tudsz így befolyásolni! - nevetett

- Mert profi vagyok drága! - nevettem, és benyitottam - Jó, szerintem Kevin nekünk itt nincsen dolgunk. - mosolyogtam kínosan, miközben visszacsuktam az ajtót

- Na mivan, mostmár látni akarom. - kérdezte idegesen

- Nincs semmi, te se örülnél neki, ha ilyen helyzetben megzavarnának! - mondtam neki

- Oké, de annyit mondj, hogy ugye csak csókolóznak? - kérdezte nyugodtan

- Igen. Nyugi, én sem engednék most még nekik többet.

- Megígéred, hogy, ha bármi más történne a kapcsolatukban, szólsz?

- Megígérem. - mosolyogtam biztatóan

Mivel Dani, Manu és végül Kevin is hisztizett, hogy nehogymár a Natiék miatt maradjunk kint, ezért aztán muszáj volt bemennünk hozzájuk. Látszólag amúgy nem zavarta őket a dolog, mert folytatták, és mostmár előttünk nyalakodtak. Azt kell mondanom, jó gyorsan átment rajtuk ez a megilletődés...

- Kevin, ma nálunk alszotok. - mondtam, mikor már Dani elment, mi pedig épp indultunk ki a parkolóba

- Én nem tudok, vár a csajom haza.

- Oké, de Levit tényleg nem hagyom veled. Ő jön velünk, aztán holnap meg majd valamikor érte jössz. Ja és ez nem volt kérdés. - kacsintottam rá, és a két szerelmesünket elkezdtem húzni a kocsihoz

- Amikor hazaértünk -

Amint beléptünk a házba, egymásnak estek. Manuellel csak tágra nyílt szemekkel, felhúzott szemöldökkel nevetve néztük őket.

- Azért azzal remélem tisztában vagytok, hogy nekem jelentenem kell a Kevinnek, bármit is hallok vagy látok. Egyébként meg túl fiatalok vagytok bármihez is.

- Igen Laura? Te mondod ezt, aki 11 évesen azzal jött haza, hogy neki barátja van? - mosolygott rám amolyan "naehhezmitszólsz" arckifejezéssel - Én 14 vagyok, hangsúlyozom még egyszer, te 11 voltál!

- Jaj, Kincsem! Mik derülnek itt ki?! - nevetett Manuel, és megölelt

- Hozzám se érj. - szóltam rá karba tett kezekkel

- Édesem, nem engedhetem, hogy egy 14 éves miatt velem legyél bunkó! Ez nem szép dolog... - sohajtott mosolyogva, mire kénytelen voltam én is elmosolyodni - Nati, menjetek fel, el kell intéznem a nővéred. - mondta túlságosan nyugodt hangnemben Manu

Leviék szinte rohanva mentek az emeletre.

- Laura, szeretnéd, hogy megbüntesselek? Szeretnél veszélyesen élni?

- Nem! Baba terhes vagyok, rémlik? - szóltam rá idegesen, de mégis hallkan

- Kincsem, persze, hogy emlékszem rá! Ne haragudj, de ezt hogy tudnám elfelejteni? - kérdezte mosolyogva, és ő is hallkan

- Jó, igaz. Jössz aludni? Nagyoooon fáradt vagyok... - húztam el az "o" betűt

- Megyek, mert ha reggel rosszul leszel megint, ahhoz idegrendszer kell. - nevetett

- De izé vagy! - ütöttem bele a vallába nevetve

Felkapott az ölébe, és úgy, ahogy voltunk bedőltünk az ágyba.