Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

85. rész

- Baba, mindjárt... - egy teljes mondatot nem tudott kimondani, viszont én pontosan tudtam mit szeretett volna tudatni velem

- Én is Manu, én is... - nos hát mire befejeztem volna a mondanivalómat, Manu elment, méghozzá bennem, majd pár másodpercre rá én is csatlakoztam hozzá

- Huh, kislány, még mindig csodás vagy!

Éppen válaszra nyitottam volna a számat, mikoris hangos csörömpölés hallatszott fel a konyhából, illetve a hugom sikítása.

Manu gyorsan magára tekert egy törölközőt, és kifutott a szobából. Én is sietve felöltöztem, és utána mentem. Mikor megláttam, hogy a fejét fogva áll lent a lépcső alján, leesett egy nagy kő a szívemről.

- Mi történt? - kérdeztem

- Hát az úgy volt, hogy... - kezdte a hugom, de Levi belevágott

- Nati azt mondta, hogy ő kurva jól tud palacsintát sütni, aztán kiderült, hogy annyira mégsem megy ez neki, mivel az egész kibaszott palacsintatésztát magára borította, utána pedig nyúlt volna a rongyért, hogy mentse a menthetetlent, ennek köszönhetően még a serpenyőt is leverte a pultról, természetesen abba már benne volt az olaj, az kidőlt a földre, drága Natália ezt nem vette észre és telibe hátra baszódott. - magyarázta Levi mutogatva, miközben segített a barátnőjének felállni

- Na titeket se lehet ebbe a konyhába beengedni.. - nevettem, majd gyorsan feltöröltem a konyhát - Szólhattatok volna, szívesen megcsinálom nektek legközelebb. - néztem rájuk

- Mi szóltunk volna, de úgy hallottuk, hogy elég jól elvagytok ti ketten a szobában. - mondta nevetve Nati, majd elindultak a szobába átöltözni

- Az anyádat Natália.

- A saját anyádat is szidod, csak szólok. - szólt ki utólag a szobájukból nevetve

Ezután csak nyögéseket hallgattunk egy jó darabig.

___________________________________________

Igen-igen, tudom, hogy nagyon rég volt rész, viszont nem jött az ötlet valahogy, illetve annyira időm sem volt írni a sok dolgozat és felelés miatt. Köszönöm, ha megértitek <3