5. rész (enyhe 18+)

3.5K 55 3
                                    

- Étterembe! Aztán lesz még valami... És holnap költözöm!

- Juj de jó, esküszöm, jobban várom, mint mikor én beköltöztem! - mosolyogtam rá, és ő is elmosolyodott

Nagyjából 10 perc alatt odaértünk a város legdrágább, legfullosabb és legszebb éttermébe.

- És ma, mindent én fizetek!

- Manuel ez egy vagyon lesz! - néztem rá

- A teraszon van asztal foglalva, úgyhogy hoztam pokrócokat, nehogy megfázz. - mondta úgy, mintha az előbb nem is mondtam volna semmit

- MONDOM EZ EGY VAGYON LESZ! - emeltem fel a hangom

-Tisztában vagyok vele. De direkt ide hoztalak!

Beültünk, megrendeltük a kajákat, és beszélgetni kezdtünk.

- Na és, miről beszéltetek?

- Mindenről. Az anorexiáról kb csak 2 mondatot.

- Nem bírtad, ugye?

- Nem hát.

- Laura, leszel a barátnőm? - kérdezte, miután már megettük a kaját, vagyis én ettem valamennyit, ő pedig megette

- Ezerszer is igen! - mondtam lesokkolódva, de mégis boldogan

Kifizette, és kimentünk az étteremből. Nem akartunk ott se csókolózni se semmi, mert a bulvár sajnos létezik... De amint beültünk a kocsiba, érzelmes csókba hívott, én pedig belementem. Addig csináltuk, míg elfogyott a levegőnk.

- Áthívtam a fiúkat, vettem piákat, chipset, és minden hasonlót, csinálunk egy bulit, ha nem haragszol!?

- Dehogy, örülök neki! De az, hogy "srácok" kiket jelent?

- Spacc, Bruno, Marics, Milán, Kevin, Dani.

- Oké, ez még tűrhető létszám  hozzád képest.

Mikor haza mentünk, gyorsan beraktuk a piákat hűtőbe, egy kicsit rendet raktam, majd ő is és én is átöltöztem.

21:15 körül már mindenki itt volt. Félre hívtam Manut és Danit is. Szerencsére még egyikük sem volt részeg annyira.

- Na. Kérlek, ne beszéljetek a problémámról senkinek. Majd én elmondom, ha úgy van.

- Ez egyértelmű volt. - mondta Manuel

- Igen, szerintem is.

- Köszi tényleg. Ennyit akartam. - mondtam, Dani megölelt, és visszament a többiekhez

MANUEL SZEMSZÖGE

Behúztam a fürdőbe, kulcsra zártam az ajtót, és elkezdtem csókolgatni a nyakát, a száját, majd nekidöntöttem a falnak, egyik kezemmel összefogtam a kezeit a feje felett, másikkal pedig megmarkoltam a fenekét. Erre egy kicsit hangosabban sóhajtott a kelleténél.

- Shh, fogjuk most egy kicsit vissza magunk. - suttogtam

Kigomboltam a nadrágját, belenyúltam a bugyijába, és szinte azonnal belenyomtam az ujjam.

- Ezt fejezd be! - szólt rám, de én, mint aki meg sem hallotta, belenyomtam még egy ujjam - Manuel.... Kérlek... Fejezd.... Be.. - mondta akadozva

- Ne mond, hogy nem élvezed!

- De élvezem csak... Megfognak hallani...

- Jó... De ezt holnap még folytatjuk! - mondta, én pedig bólogattam

Segített rendbe szedni magam, és kimentünk. Gyakorlatilag szerencsére senki nem vette észre, hogy mi volt, úgyhogy szerencsénk van.

LAURA SZEMSZÖGE

Hajnal 3 körül már mindenki leitta magát a sárga földig. Nyilván, én Manuval aludtam, minden vendégszobában 2 egyes ágy van, úgyhogy elfért mindenki.

Reggel (vagyis délelőtt) iszonyatos fejfájással keltem, és arra, hogy Manu már nincs mellettem. Lementem a lépcsőn. Manuel kávét csinált, és nem vett észre. Odamentem mögé, és megöleltem.

- Gyere egy kicsit, beszélünk kell. - mondtam, megfogtam a kezét és húzni kezdtem. - Tegnap nem teljesen voltam őszinte. Igazából nem azért akartam tegnap, hogy abbahagyd, mert meghallják, hanem mert....

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK....

Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff) Where stories live. Discover now