Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

7. rész

- Rendelj, mondom ott a pénz, megpróbálok valamennyit enni...

- Na ezt akartam hallani! Amúgy meg én fizetem.

- Akkor nem eszek. Tegnap az éttermet te fizetted. Most én fogok. - mondtam mosolyogva, és egy glóriát rajzoltam a fejem fölé

- Te fenyegetsz? - állt oda mögém tettetve a felháborodást - De, ha csak akkor eszel, akkor legyen... De jegyezd meg: többet fogok én fizetni, mint te. Én nagyon szeretlek, és ezt be fogom bizonyítani. - kiment és megrendelte a kaját

- Én is szeretlek, és bizonyítsd be, meg minden, de ne pénz kérdésben. Ettől olyan haszontalannak érzem magam... - fordultam felé

- Ne érezd magad annak, Édesem. Olyan aranyos vagy, meg gyönyörű, meg kedves, meg minden, hogy ilyen barátnőm még nem is volt... Nagyon nagy szerencsém van veled! - bújt oda hozzám

- Mondtam, hogy a Dani találkozni akar veled holnap?

- Nem, de bírom a csávót nagyon, úgyhogy felőlem okés. - mondtam

Meghozták a pizzát, Manuel kifizette, és odafeküdt mellém.

- Ugye eszel? - nézett rám aggódva

- Megpróbálok... - mondtam

Olyan 10 perc alatt sikerült megennem 2 szelet pizzát, ami nálam már nagy szó.

- Nagyon ügyes vagy, tényleg! Én vagyok a legbüszkébb srác a világon! - mondta boldogan Manu, és megölelt. - Tudok valamit csinálni, hogy ne fájjon annyira? - kérdezi cukin

- Aranyos tőled, de túlélem... Viszont....Kimehetnénk a kertbe, ha van kedved.

- Veled mindig. Na gyere akkor. - kapott fel a kezébe és vitt ki

- Engedj el! Manuu - nevettem - Naaa! Tegyél lee! - kezdtem el ütögetni a kezét miközben nevettem

- Te megütöttél? - tettetett megint felháborodást - Mostmár nem foglak letenni! - vágott vissza

- Naaa. Hogy akarsz így aludni?

- Igazad van. Akkor majd elengedlek amíg átöltöztetlek, aztán megint megfoglak - mondta

- Még lehet, hogy bele is mennék, ha nem lenne meg... Sajnálom tényleg, hogy ma nem lehet... - néztem rá szomorúan

- Édesem ezen nincs mit sajnálni! Majd máskor megtörténik.. Nem siettetem, azt akarom, hogy a legjobb legyen neked, baby! Tudod, hogyha valami van, akkor rám számíthatsz, és szerintem a Danira is! Ő az az ember, akinek eddig egy barátnőm sem volt szimpatikus, de veled rögtön más volt... Sosem akarta, hogy bemutassam a barátnőm neki, de amikor mondtam neki, hogy mi történt, első kérdése az volt, hogy mikor mutatlak be! - mondta

- Komolyan? - kérdeztem meglepődve

- Teljesen. Sőt, igazából a fiúk se bírták még úgy nagyon egy barátnőm se, mint téged.. Nem mintha baj lenne, de így kicsit jobban félek!

- Mitől? - kérdeztem értetlenül

- Hogy valamelyikük beléd szeret... - hajtotta le a fejét

- Awww, ez aranyos! Nekem nem kell senki más, nyugi!

~ Másnap reggel ~

Mikor felkeltem, Manuel még aludt. Gyorsan kaptam az alkalmon, lementem, és csináltam reggelit, kávét. Palacsintát sütöttem, és még amikor megsült, felmentem, és keltegetni kezdtem.

- Szerelmem! Kincsem! Manu! - mondtam, miközben puszilgattam az arcát

- Imádom mikor becézgetsz... Minden egyes reggel így akarok kelni.

- És még a sztori másik felét nem is tudod...

- Uuu, már alig várom, hogy megtudjam! - csókolt meg