89. rész

320 6 0
                                        

És ekkor abbamaradt a mondanivalója, mivel megjelent az ajtóban Manu, és...

...elkezdett vele ordibálni.

- Mi a fasz van Kevin? Eddig kedves voltál, most mi? Azt hiszed a te dolgod az, hogy ők - és ránk mutatott - mikor fekszenek le? Nem óvodások, védekeznek, nem úgy mint te tetted pár éve. Ki tudja hány csajnak van már gyereke tőled! Mindet ott hagytad a faszba, mikor bejelentették, hogy terhesek. Egy cseppnyi felelősséget sem válalsz. Gondolj bele, hány gyerek nő most fel apa nélkül, csak a te faszságaid miatt! - kiabált Manu olyan dolgokat, amikről se nekem, és Levi arcáról leolvasva neki sem volt semmi tudomása - És most pont lebaszom, hogy a Levi ezt végig hallgatta, ő is tisztában van vele, hogy milyen bátyja van.

A fiúk ezután még mindig egymást szidták, félő volt, hogy elfajulnak a dolgok, ezért Laura az ajtóból integetett nekünk, hogy menjünk ki.

- Semmi baj baba, ne sírj miatta, eddig is tudtad milyen. - puszilgattam Levit, aki a lépcsőn ülve sírt, mivel nyilván lesokkolták őt az imént hallottak

- Sajnálom, hogy ezt végig kellett hallgatnod, esküszöm nem téged akartalak ezzel bántani, csak már nem bírtam... - jött oda hozzánk Manu is, a többiek pedig minden sejtés nélkül buliztak tovább a nappaliban

- Ne már Manu, én nem rád haragszok, hanem a Kevinre, amiért ilyen fasz. - már-már kínjában nevetett Levi - Nem kell ám engem pátyolgatni, csak mehessünk fel légyszi. - nézett fel Lauráékra

- Persze, menjetek. - bólogatott Manuel

Mikor felmentünk Levi leült az ágyra, aztán elkezdtünk beszélgetni.

- Tudod Nati velem otthon a Kevin soha nem volt olyan, mint veled a Laura... Sőt, talán sokszor a Laurát jobban tesómnak érzem mint a Kevint... Ő soha egyáltalán nem támogatott semmiben sem, ha kértem tőle valamit, direkt az ellentétjét csinálta... - szipogott

- Édesem semmi baj, hozzak zsepit? - pusziltam meg

- Ühüm... - erre oda is nyújtottam neki egyet - Annyira hálás vagyok érted. - csókolt meg

- Szeretlek kicsim. - és ezzel a lendülettel bele is ültem az ölébe, és lassan elkezdtem körkörösen ringatni a csípőmet

- Na ez tetszik kislány. - a mosoly szinte letörölhetetlen volt az arcán

- Akkor most ezt ugyanígy ruha nélkül is ugye? - nevettem, mire ő heves bólogatásba kezdett - Ez jó válasz. - mosolyogtam rá

Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff) Donde viven las historias. Descúbrelo ahora