Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

80. rész

NATI SZEMSZÖGE

Miután elengedtem Manut, odamentem Levihez és kézenfogva mentünk fel a szobánkba, ahol elindítottunk egy jó karácsonyi filmet, teljesen ráhangolódva az ünnepekre, hiába, hogy addig még van majdnem egy hónap.

Másnap:

Természetesen ez a nap is rosszulléttel kezdődött, ami után egyből meg is csináltuk a tesztet. Nyilván a két vonalat meglátva nem voltunk olyan boldogak, mint ilyenkor általában az emberek lenni szoktak. Sőt, egyáltalán nem voltunk azok...

- Semmi baj kislány, semmi baj. - Levi már egy jó ideje ezt hajtogatta, egyszerűen nem segített - Kimegyünk enni, jó? Vagyis nem kérdés volt, mert tegnap se ettél semmit azon a chipsen kívül éjjel. - mondta, és ezzel azonnal felkapott az ölébe

- Baba jól vagyok, tudok menni. - nevettem, mert azon a nagyjából 5-6 méteres távon is végig cipelt

- Ha rajtam múlna, már nem tudnál. - súgta a fülembe, mire szabályosan elnevettem magam

- Álmodozz csak, álmodozz.

- Na mi történik itt? - kérdezte Laura, mire már elkezdtünk enni

- Ja, semmi.

- Csak... Hagyjuk is! - nevetett Levi

- Csak meg akarod baszni. Tudjuk. - jött le Manuel is a lépcsőn

- Te könnyen beszélsz, akármikor neki eshetsz a Laurának.

- Aha persze, tudod mennyiszer megtiltja ez a kis hercegnő, hogy hozzáérjek? - kezdte volna Manu a vitatkozást, de Laura elhúzta onnan

- Maradj már, közel sem rólatok van most szó, inkább törődjetek a Natival kérlek. - mondta a nővérem, miközben megsimogatta a hátam - Jól érzed magad drága? Kérsz valamit?

- Most jól vagyok, csak mégsem... Mégsem olyan érzés, mint előtte. Valami nagyon fura...

- Persze kicsi, nyilván való, hogy fura érzés. Főleg, hogy tisztában vagy vele, hogy ez a kisbaba közel sem jókedvvel került a hasadba. - mondta Manu, miközben leültek mind a ketten az asztalhoz

- Sajnálom, hogy ezzel zaklatlak most, csak tudnom kell róla, hogy így alakítsuk a dolgokat, szóval mit döntöttél Nati? - kérdezte sajnálkozó szemekkel a tesóm

Levi elkezdte simogatni a hátam, ami kicsit lenyugtatott, így nagyjából higgadtan tudtam válaszolni a nővérem kérdésére.

- El szeretném vetetni. Mindenképp. Meg sem fordult a fejemben a másik véglet, nem akarok se ilyen fiatalon gyereket, se egy idegen faszitól.

- Nagyon is jól döntöttél drága, bár lehet, hogy a második esetben is ugyanezt mondtam volna, mivel nem foglak azzal terhelni, hogy megkérdőjelezem a választásod. De őszintén, én ugyanígy döntöttem volna a helyedben. - mondta mosolyogva, amivel valószínűleg próbált engem felvidítani, de sikertelenül

- Végig ott leszünk veled. Veletek. Mert ez a Levinek sem egyszerű, azt se felejtsük el!