Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

40. rész

~Másnap reggel~

Manuel már korán reggel elment vásárolni lufikat meg minden hasonlót, én pedig már fél órája sütöm a tortát.
Mikor Manu hazaért gyorsan feldíszítettük a házat, mivelhogy 2 óra múlva indulunk anyukájához, aztán pedig az én szüleimhez, és amint hazaérünk, jönnek a fiúk. Hosszú nap lesz ez, előre érzem...

Miután eljöttünk Manuel anyukájától, aki viszonylag jól reagálta le a dolgot, elindultunk az én családomhoz.

Becsengettünk az ajtón, anyukám szinte azonnal ajtót nyitott nekünk, és megölelt minket.

- Sziasztok, hogyhogy csak így átjöttetek?

- Hát anya, van egy nagy bejelenteni valónk...

Besétáltunk a nappaliba, majd hosszas beszélgetés után, mikor már huszadjára tereltem el a témát a bejelenteni valónkról, elmondtuk nekik.

- Hát, gondolom kíváncsiak vagytok már, ezért elárulom. Anya, apa, ti nagyszerű nagyszülők lesztek pár hónap múlva. - mondtam mosolyogva Manu ölében ülve, ő pedig átkarolt engem

Anyu könnyekkel teli szemmel ült előttem, apu pedig szerintem nem tudta eldönteni, hogy most tetszik-e neki vagy sem. De végül úgy döntött, örül a hírnek, nem számít, hogy mennyire fiatal is vagyok.

- Úristen én úgy örülök ennek! - sírta el magát anyu örömében

- Aztakurva, Manuel lesz a nővérem gyerekének az apja! - sikítozott a húgom, mint valami igazi fan, ezzel leszűrve a "lényeget"

- Na ez a lényeg, nyilván. - nevettünk

- Egyébként van még egy bejelentésre váró dolog...

- És, mi lenne az Manuel? - kérdezte az apukám

- Elsőre már rögtön két gyereknek is a nagyszülei lesztek! - mosolygott a hasamat simogatva

- Most ugye nem vicceltek? - sírták el magukat mind a ketten, a húgom pedig csak sejtelmesen nézett minket valamin gondolgozva

- Ti amúgy mennyit basztok, úgy őszintén?

- Majd megtapasztalod te is, ne aggódj. - áltam fel Manu öléből, és megveregettem a vállát - Ha már itt tartunk, mi a helyzet a Levivel? - vigyorogtam perverzül

- LAURA! - kiabált Nati

- Natália, meddig akartad még titkolni előlünk, hogy csávód van? "Úgy őszintén"! - kérdezte anyum a teljesen elpirult húgomtól

- Nati menj fel, mindjárt megyek. - intettem neki - Anya, nincs csávója, csak szivatom őt. - kamuztam

- Akkor jó.

Manuellel kézen fogva sétáltunk fel Nati szobájába.

- Kimentettelek, nyugodj le. - vigyorogtam - Mi megyünk haza, buli lesz, asszem jön a Levi is. Megkérdezzük Kevintől?

- Ahaa, igen kérlek.

- Baba, felhívod a Kevint? Kérlek! - szóltam Manunak

- Igen persze. - csókolt szájon

- Fujj. - öklendezett a hugom

- Ne legyél állszent. - boxoltam bele a vállába

- Azt mondta, jön a Levi is, mivel náluk van, megint. - nevetett

- MEGYEK ÉN IS! - kiabált Nati

- Ki engedte meg? - kérdeztem

- Oké-oké, megengeded? - nézett rám boci szemekkel

- Van szivem azt mondani, hogy nem? Perszehogy nincs. De egy feltétellel, ha elmondod anyuéknak, hogy van pasid! - mosolyogtam angyalian

- Jó, elmondom. - sóhajtozott

Nati végül elmondta anyuéknak - mivel nem volt más választása -, ők pedig viszonylag jól reagálták le.

- Akkor indulhatunk! - tapsolgatott Nati örömében

- Hékás, hova? - kérdezte anyu

- Hát, ez volt a feladatom, hogy elmondjam nektek, mert így elmehetek Lauráékhoz... - jelentette be kínosan

- Hát jó. Menjetek..

- Anyu, nálunk aludhat? Csak egy pár napot. - erre Natinak kikerekedtek a szemei

- Miattam, legyen! -ment bele

- Okés, köszönöm anya! - öleltem meg őt

Nati össze is pakolt, és hozzátette, hogy mivel nekem jó cuccaim vannak, ezért csak fehérneműt meg telefont és telefontöltőt hoz. Ezen mindketten jót nevettünk.

Elköszöntünk anyuéktól, és már el is indultunk hazafele, útközben pedig szóltunk a srácoknak, hogy indulhatnak.

Létrejött: Norb1ka ötleteivel ❤