Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

17. rész

📞- Hiányzunk tesó? - köszönt boldogan, ám a választól lehervadt a mosoly az arcáról...
     - Kevinnek balesete volt az autópályán, szóval most viszik kórházba! Én csak 10 perc múlva tudok indulni, koncertem van, lehetőleg ti induljatok el most! Honvédba vitték elvileg, nem tudtok nagyon mit csinálni, üljetek le az intenzív elé, aztán csak lesz valami... - Dani hangjában hallatszott az idegesség
      - Úristen, indulunk!
      - Azért ne siessetek annyira, nem akarom, hogy még ti is bajba kerüljetek! - mondta Dani, és letette 📞

- Oké, én vezetek, mert te nem tudsz nyugodt lenni. - mondtam és már indultunk is

Eléggé idegesek voltunk, szóval inkább siettem. Így lett a 25 perces útból, 15 perc...

Amikor odaértünk, leültünk az intenzív elé, és körülbelül rögtön jött ki egy orvos, vélhetően, aki Kevinnel foglalkozik.

- Doktornő, hogy van a Kevin? - pattant fel Manuel

- Még nem tért magához. Sok vért vesztett, illetve a nyaka is sérült. Van még ott egy jobbkéz törés, illetve egy agyrázkódás... - mondta a leleteket olvasván - Egyébként a helyzethez képest stabil. - mosolygott - Hamarosan fel fog ébredni, és akkor átvisszük egy szobára, mivel pár napot itt kell maradnia, onnantól pedig be lehet menni hozzá. - mondta, és elment

Kb 5 perc múlva jött a Dani, és ő is leült. Rajta mégjobban látszott, hogy ideges, nyilván, azért ő sokkal régebb óta ismeri a Kevint, mint mi, szóval érthető... Hiába próbáltuk őt nyugtatni, nem segített...

- Dani, nem lesz semmi baja! Az orvos is mondta, hogy a helyzethez képest stabil, csak fel kell ébrednie! - amint ezt kimondtam, nyílt az ajtó, és Kevint hozták ki

- Tesó, menj be.

- Nem, nem megyek. Menjen be először a Laura, aztán majd én is megyek. Nem akarom, hogy ilyen szar állapotban lásson engem! - rázta a fejét

- Szerelmem, menj be akkor, és majd mindjárt megyünk utánad! - csókolt meg Manu, és bementem

- Szia Laura! - köszönt meglepődve, én pedig megöleltem őt

- Nyugi, mindjárt jönnek a Manuék is be, csak nem akarta a Dani, hogy olyan szar állapotban lásd.

- Oh, értem... - szomorúságot hallottam a hangjában

- Mi a baj?

- Semmi.

- Elmondhatod!

- Figyelj, én épp a barátnőmhöz mentem... És... Valahogy felkéne hívnom... Csak az a baj, hogy a telefonom darabokra tört..

- Lépjünk túl azon, hogy nem mondtad el a barátnőd hamarabb! Odaadom a telefonom, beszélj vele nyugodtan. - nyújtottam felé az említett tárgyat

- Köszönöm!

- Kimegyek amíg beszélsz vele, majd aztán jövök. - indultam ki

- Kérlek Laura ne mondj semmit a fiúknak! - szólt utánam

- Nem szólok! - mondtam, majd kimentem

- Na mi történt? Épp indultunk volna be!

- Várjunk egy picit... Kevinnek FONTOS elintézni valója van! - emeltem ki a nagybetűvel írt szavat

- Én komolyan nem hiszem el, hogy gyakorlatilag nemrég majdnem meghalt, és már intézkedik... - sóhajtott Dani

Kb 5 perc után bementem. Láttam, hogy Kevin épp letette a telefont, úgyhogy odasétáltam.

- Na, mi a helyzet?

- Idejön a csaj... - húzta el a száját

- És ez miért baj? - értetlenkedtem

- Nem baj, csak nem volt tervben egy kórházban bemutatni őt! - nevetett

- Figyelj, én most kimegyek, bejönnek a fiúk, és majd én szólok a csajnak. - álltam fel hosszas beszélgetés után

- Jolvan.