Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

23. rész

Letettem neki a dolgokat, kinyitottam az ablakot, és leültem mellé. Manuel ott maradt az ajtó előtt, gondolom nem akarta, hogy most miatta ne mondjon el valamit.

- Tudom, és megértem, hogy nem akarsz hozzám szólni, de azért azt remélem tudod, hogy nem azért hoztunk el, mert haragszunk rád, hanem mert féltelek, érted?! Ezen a srácon teljesen látszódott, hogy nem akar tőled semmi komolyat, és nem biztos, de simán történhetett volna valami. - célozgattam, de nem igazán értette - Arra gondoltam, hogy mondjuk lehet, hogy ő pont egy rossz ember, és, ha akkor nem megyünk oda, lehet megerőszakol például... - mondtam ki - Egyébként meg kifejezetten örülnék, ha lenne valami komolyabb kapcsolatod! - öleltem meg, de ezt nem viszonozta - Jó, akkor hagylak. - mondtam, és felálltam, de amikor visszafordultam egy pillanatra, csak azt láttam, hogy a fejét kezébe nyomva sír

Gyorsan visszamentem hozzá, és magamhoz húztam.

- Mi történt? - kerdeztem mikor már nagyjából megnyugodott

- Elküldted a képet anyáéknak... - mondta, és újra sírni kezdett

- Nem küldtem el. Tudtam, hogy szobafogságot kapnál, úgyhogy csak szóltam nekik, hogy ma átjöttél hozzánk. Nem voltak idegesek, sőt, örültek, mert sejtették, hogy buliba mentél.

- Komolyan? - kérdezte rám nézve ugyan könnyes szemekkel, de nem sírva, mire csak bólintottam egyet - Úristen, köszönöm! - ölelt meg mosolyogva

- De legközelebb kérlek szólj nekem, ha ilyen terveid lennének. Nem azért, hogy a nyakadba legyünk, hanem, hogy tudjak rád vigyázni. Sőt, Manuel még azt is említette, hogy a következő koncertjére jöhetsz te is. - mondtam

- Kérlek köszönd meg neki a nevemben. Ha nem haragszol akkor most elmegyek aludni.

- Jólvan, a szobámban leszünk, ha kell valami. Jóéjt. - mondtam és ezzel ki is mentem

Manuel még mindig ott állt az ajtónál. Ezek szerint mindent hallott...

- Olyan jó anya lennél. - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg

- Azért az túlzás. Nem csináltam semmi különlegesen világ megváltó dolgot. - pusziltam meg

- Nagyon szerencsés hugod van Baba... - mondta már az ágyban fekve, engem átölelve

- Kurvára szeretlek! - bújtam még jobban hozzá, és így is aludtunk el

- Reggel -

- Kincsem, kelj fel! - suttogta Manuel a fülembe

- Baj van? - ültem fel, ennek pedig az lett az eredménye, hogy telibe lefejeltem

- Mostmár igen! - dőlt vissza az ágyba a fejét fogva

- Nagyon fáj Baba? - hajoltam oda hozzá nevetve, és megpusziltam a fejét

- Már nem. - mondta, és a nyakamnál fogva visszahúzott magához - Maradj itt velem kérlek!

- Nem megyek sehova bébi, de miért keltettél fel? - feküdtem a mellkasára

- Rosszat álmodtam anyu! - kezdte, és még jobban hozzám bújt

- Ezt fejezd be.

- Nyugi anyu. - mosolygott

- Szörnyű vagy. - forgattam meg a szemem

- Büszke vagy a "szörnyű" fiadra? - mutatott idézőjeleket

- Anyu kurvára nem büszke a szörnyű fiára!