Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

13. rész (enyhe 18+)

Ma hazaengedtek, és azóta fekszek az ágyban, Manuel nem enged semmit csinálni. Azt mondja, hogy a tegnapi az ő hibája, és nem akarja, hogy még egyszer megtörténjen.

- Manueeeeel! - kiabáltam le neki, mire ő azonnal feljött

- Mi a baj? - jött oda az ágyhoz, mire én felé nyújtottam a kezem, jelezve, hogy húzzon fel

Megtette amit kértem, én meg azonnal rá ugrottam a derekára.

- Hova vigyem a kisasszonyt?

- Ahova csak akarod! - válaszoltam elégedetten

- És mit akarsz csinálni?

- Amit csak szeretnél! Tiéd vagyok! - csókoltam meg

- Hát jó... Te akartad! De előre szólok: nem leszek kíméletes! Rendben?

- Teljesen! - mosolyogtam

Levitt a konyhába. Ráfektetett a konyhapultra, levette a pólóm (ami amúgy az övé), majd a bugyim is. Melltartó és nadrág nem volt rajtam, úgysem mehettem sehova. Elég igazságtalannak éreztem a helyzetet, mivel őt még minden takarta. Ki is fejeztem a nemtetszésem, amit észrevett, így levette a pólóját (és nem hiszed el, ez tényleg az övé), a nadrágját, és az alsónadrágját is. Így már teljesen meztelenek voltunk mind a ketten.

- Olyan szép vagy, nem tudok veled betelni! Amióta megláttalak, egy percig sem volt nyugodt a nem is olyan kicsi Manu... - nézett rám csillogó szemekkel

- Szeretnél ajándékot adni a "nem is olyan kicsi Manu"-nak? - húztam perverz mosolyra a szám

- Nagyon... - kezdett el a csókjaival lefelé haladni - Folytathatom baba? - kérdezte mielőtt a melleimre ért volna

- Persze! - nyögtem

Áttért a melleimre, először az egyik mellbimbóm kezdte szívni, míg a másikat a kezével kényeztette. Ezt fordítva is megcsinálta, majd áttért a hasamra.

Aztán lejjebb ment... Én csak nyöszörögtem alatta.

Ezt egészen addig folytattuk, amíg a csengő meg nem zavart minket...

- Faszom, én ezt komolyan nem hiszem el, geci... - káromkodott miközben levett a pultról, és elkezdtünk felöltözni

Én hamarabb végeztem, ezért én nyitottam az ajtót. A Marics, a Milán, a Spacc, a Kevin és a Dani fogadott.

- Mióta álltok itt? - kérdeztem a fejemet vakargatva zavaromban

- Kb. fél órája?! - mondta Dani és mindannyian bólogatni kezdtek

- Hol van a Bruno? - jött oda Manu is végre

- Épp most verte ki a faszát rátok... - mondta a Spacc

- Ó, te jó isten, mibe keveredtem?! - csaptam rá a fejemre, viszont még ugye rajta volt a kötés amit a kórházban tettek rá... És hát ugye Danin és Manuelen kívül egyik fiú sem tud róla...

- Laura, mi történt a kezeddel? - érdeklődött aranyosan Kevin, de még mielőtt megszólalhattam volna, Dani közbeszólt

- Szerinteeeem, menjünk beljebb, nem fontos ez most... - kezdte el húzni a srácokat a nappali felé
Én csak hálásan néztem felé.

- Kincsem valamikor el fog kelleni mondani nekik... Jobb, ha tőled tudják meg, mintha ők jönnének rá. - mondta Manu hallkan

- Az lehet, viszont, hogy mondanám el? Álljak ki, és mondjam, hogy anorexiás vagyok, és a többi? Vagy? - kérdeztem kicsit idegesen

- Ne idegeskedj már! Nem kell sehogy elmondanod. Akarod, hogy én elmondjam? - kezdte puszilgatni a nyakam

- Megtennéd?

- Érted bármit szerelmem! - csókolt meg, amit viszonoztam

- Nagyon, nagyon szeretlek! - öleltem meg - A Kevinnek majd én mindjárt elmondom, de kérlek a többieknek majd te! - csókoltam meg

- Kinek mondd el a Manuel, mit? - jött be Bruno

- Majd megtudod! Többiek már bementek, menj te is nyugodtan... - mosolyogtam rá, de nem tudtam a szemébe nézni, tudván, hogy mit csinált az előbb