Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

65. rész

Pár perc múlva kijött a húgom, majd felült a vizsgáló székre. Nem tudom, mit érez, de én sajnálom őt. Nekem még most is kínos oda felülni, nem még tizenévesen.

- Egy kicsit csússz lejjebb, annyira, hogy a feneked lelógjon egy kicsit, jó? Aztán pedig ide - mutatott a két kengyelre - rakd fel a lábaid - mondta az orvos, és Nati teljesítette is a kérését

Ekkor Levi felállt és odament a húgomhoz, majd megfogta a kezét, és a szájához emelte, aztán egy csókot lehelt rá.

- Igen, látom te is észrevetted amit én. - mosolygott az orvos - Nyugtasd meg a barátnőd, nincs mitől félnie, de tényleg. Ha fáj csak szólsz, és megpróbálom kellemesebbé tenni. Először csak a kezemmel nézem meg, jó? - kérdezte, mire a húgom bólogatott

Levi az egész vizsgálat alatt fogta a "hercegnője" kezét, ami mit ne mondjak, nem tett jót a terhességtől elég érzékeny szívemnek, ki is pottyant pár könnycsepp a szememből, amit hálisten senki se látott.

- Nem találtam semmit, ami okot adna a rendszertelen ciklusra, pedig még ultrahanggal is megnéztem, tehát ez egyet jelent. Nincs mitől aggódnotok, pár hónap múlva be fog állni rendszeresre, de mivel még csak pár hónapja jött meg először, nem volt ideje beállni. Jól vagy Nati, minden oké? - kérdezte az orvos

- Persze, köszönöm. - mosolygott a húgom

- Nagyon fájt? - aggódott az orvos

Igen, rájöttem. Ezért szeretek én nőgyógyászhoz járni, annyira közvetlen és törődő az orvos, hogy az hihetetlen.

- Nem, egyáltalán nem. - felelte Nati

- Akkor jó. Legyél büszke arra, hogy ilyen csodálatos barátod van, és vigyázzatok egymásra. - mondta, mielőtt kiléptünk az ajtón

- Úgy lesz. - válaszolta a húgom

- Na akkor megnyugodtál kicsi? - mondta Manu miután elmondtuk neki a történteket, aki szintén eljött, csak az autóban maradt

- Igen, és szerintem a Levi is végre. - vágta rá a húgom

- Miért, stresszeltél? - kérdezte Manu mosolyogva

- Nem is aludtam... - mondta Levi, majd rádőlt Nati vállára

- Életkék.. - könnyeztem be

Őszintén nagyon hálás vagyok értük, és azért, hogy ennyire szeretik egymást. Mióta megismerték egymást sokkal boldogabbnak látom őket, egyszerűen összeillenek.

- Amíg ti bent voltatok kitaláltam egy programot, ahova most el is megyünk. De nem mondom el mi ez a hely, meglepetésnek szánom. - mondta Manu, mikor kimentünk a kórház parkolójából

- Na, azért nekem elmondhatod! - mondtam neki, mikor még a huszadik kérdésünkre sem válaszolt

- Nem, meglepi lesz.

Az út nagyjából fél óra lehetett, de lehet több, csak mivel egész úton bámultam ki az ablakon és próbáltam rájönni hova megyünk, ebből nem éreztem semmit se.

Aztán egyszer csak megálltunk egy kutya menhely előtt, ahol beleugrottam Manuel nyakába (de úgy konkrétan a nyakába). Tudta, hogy nagyon régóta el szeretnék jönni egy menhelyre, és ezért hozott most ide minket. Úgy szeretem.

- Köszönöm! - csókoltam meg

- Gyertek, menjünk be. - mondta, miközben megfogta a kezem

Amint beléptem a kapun megesett a szívem ezen a látványon. Ha tehetném, az összes kutyust és állatot hazavinném a menhelyekről, csak ezt nem tehetem. Sajnos.

Elvittünk sétálni jó pár kutyát, több órán keresztül itt voltunk. Volt köztük egy dobermann kölyök kutya, akibe teljesen beleszerettem (nyilván az összesbe amúgy), így elkezdtem kérdezgetni az egyik ott dolgozó hölgytől róla.

- Igazából ő egy 6 hónapos dobermann kiskutya, akinek elég kalandos élete volt, egészen addig, míg hozzánk nem került. Egész kicsi kora óta egy nyomozó akarta őt magának, ezért tanítgatta is, majd mikor elérte azt a szintet, hogy ki tud nyomozni egy egész bonyolult bűnügyi történetet, ennek a férfinak megtetszett egy másik kutya, így őt elhozta hozzánk. Alapvetően nem agresszív, szereti a gyerekeket is. És természetesen nagyon okos, már csak ha a múltját is tekintjük. Már rengetegen próbálták őt elvinni, de mikor meghallották ezt a történetet, akkor mindannyian megijedtek, hogy mi van, ha rájuk támad vagy hasonló és ezért van még mindig itt. Nem értem, amióta idekerült én itt dolgozom, soha még csak meg sem ugatott, nem, hogy rám támadott volna. - mondta a nő, akinek a szemeiben egész nagy csalódottságot fedeztem fel

Nrb1_15💞❤