8. rész

1.6K 50 0
                                    

Sokáig csókolóztunk... Csak akkor hagytuk abba, amikor már teljesen elfogyott a levegőnk.

- Na gyere le, és megtudod a sztori másik felét! - megfogtam a kezét, és kézen fogva sétáltunk le

- Óó, ez aranyos! - ölelt meg - Köszönöm! - kezdeményezett csókot megint, viszont most nem tartott sokáig, mert a csengő megzavarta

- Nyitom... - mondtam egy sóhajtás kíséretében - Oo, Marika néni!

- Szia kedveském... Tegnap éjjel nagy zsivajt hallottam innen... Na meg sok ilyen drága autó állt itt... Jól vagy? Megtámadtak? - kérdezte aggódva

Na ebből most, hogy hozom ki magam, baszki....

- Jajj, Marika néni... Sajnáljuk, hogy hangoskodtunk... Nem történt semmi, csak egy kicsit szórakoztunk! Ígérem, legközelebb nem leszünk hangosak...

- Jólvan akkor, már megijedtem. És szivecském, ez az autó itt kié?

- Ooo, csak egy jó barátomé! - kamuztam

- Jólvan. Érezzétek jól magatokat a barátnőddel... - mondta és ezzel hazament

- Tehát mától a barátNŐm vagy! - nevettem

- Engem az zavar, hogy miért mondtad, hogy a barátod vagyok?! Véletlen nem vagyok a csávód? - kérdezte idegesen

- Ne beszélj így velem, kérlek. Csak azért mondtam ezt, hogy ne tudja meg a fél ország!

- Tehát nem mersz felvállalni... Szuper... Nagyon örülök! - mondta erőltett mosollyal az arcán

- Úristen ne értsd már félre ezt! Csak a te érdekedben mondtam ezt. Ha nem esett volna le, te, a híres Manuel, egy ismeretlen, semmit nem érő, anorexiás, könyvelő csajjal vagy együtt! - emeltem fel én is a hangom, miközben már potyogtak a könnyeim

- Naa, ne mondj ilyet! Igen is, sokat érsz, és az, hogy anorexiás vagy, semmit nem vesz le az értékedből! Érted? - lágyult meg a hangja, és ölelt meg - Sajnálom, csak ideges vagyok, és rajtad vezettem le! Nem fog ilyen többet előfordulni, megígérem!

- Miért vagy ideges?

- Lassan halad egy zene, és nem is teljesen úgy, ahogy elképzeltem...

- Szerintem beszélj valakivel, aki szakmabeli, mert én ebben sajnos nem tudok segíteni... Deee... Ha az felvidít, elmehetünk a város legjobb fagyizójába hármasban a Danival, miután beszéltem vele!

- Juujjj, ez jóóóó! Gyere enni most Babám, mert olyan aranyos voltál, hogy csináltál reggelit!

- Tudom, te nyugodtan egyél.. Most nagyon hányingerem van, nem tudok enni, mert tuti kihánynám... De megígérem neked, hogy később eszek! - mondtam, félve a reakciótól

- Rendben, de akkor később muszáj enned! És nem kell félned, én nem mondom meg, hogy mikor egyél, csak enned kell! Én nem azért "erőltetem" ezt rád, mert akaratos vagyok, hanem mert jót akarok neked! Értsd meg!

- Én ezt értem, de én mindenki reakciójától félek! De próbálok ezen túllenni, és legalább a tiédtől nem félni.

- Jólvan bébi. Én nem siettetek semmit, tudod. - csókolt meg, de megint megzavarta a csengő

- Én ezt már komolyan nem hiszem el... - sóhajtottam - NYITOM! - mondtam, és kinyitottam - Ooo, Dani! - öleltem meg

- Szia Kicsi! Megzavartam valamit? - húzta perverz mosolyra a száját

- Neeeem, dehogy! - ráztam meg nemlegesen a fejem

- TESÓ, SZERINTED? - kiabált ki Manuel a konyhából teli szájjal

- MAGYAR EMBER EVÉS KÖZBEN NEM BESZÉL! - ordítottam vissza neki

- Jah, hogy neked nem volt elég a reggeli, most meg a Danit véded...

- Ne kezdd ezt el megint. Elég volt. - mentem oda hozzá, és meg akartam csókolni, de elfordította a fejét - Hát jó...

Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff) Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin