Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

37. rész

.....ám ezt a csengő zavarta meg.....

Gyorsan lesiettünk, és beengedtük a nyomozókat, akik erre betanított kutyával és mindenféle fegyverekkel érkeztek. Nem mondom, elég rémisztő volt. Kicsit meg is hátráltam, amit nem kellett volna, a nyomozó kutya azonnal elindult felém. És gondolhatjátok, amikor egy nagyjából 50 kilós állat jön feléd, akkor nem igazán tudtam gondolkodni. Manu mögé léptem, a nyomozó megfogta a kutyát és elnézést kért, amiért így rám ijesztettek.

- Hé, semmi baj Kislány. Nem lesz semmi baj. Nincs mitől félned. Tudod jól. - ölelt meg és a hátamat simogatta

Úgy bújtam hozzá, mintha ez lenne életem utolsó lehetősége arra, hogy megöleljem őt. Mivel Manu sokkal magasabb mint én (khm, ő a 193 centije mellet konkrétan elveszek az én 160 centimmel), így a fejem nagyjából a férfiasságával volt egy vonalban, így teljes mértékben éreztem, ahogy nem kicsi erekcióval állunk szemben. Hát igen, mindannyian tudjuk, ennek mi lesz a vége. Ó, csak menjenek el a nyomozók, és nagyon meglepem a drágám.

Fél óra alatt végeztek is a házkutatással, nyilván valóan nem találtak semmit.

- Na mi van Bébi? - kérdeztem tőle

- Semmi, mi lenne? - értetlenkedett, pedig pontosan tudja mire gondolok - Megnyugodtam, hogy nem találtak semmit. De mondjuk tudtam. Csak akkor is azért. Elég ijesztő volt az a kutya amúgy Baba. - tereli a témát, de nem jár sikerrel

- Na és a kutya miatt, vagy a nyomozók miatt dudorodik a nacid? - nevettem

Odasétáltam hozzá, és megöleltem.

- Szeretlek apuci. - néztem fel rá, majd elengedtem őt és teljesen nyugodtan elsétáltam

Gyorsan visszapillantottam Manura, aki lesokkolva állt egyre csak dudorodó nadrággal. Ah, ezt már nézni is fáj... Nem hagyhatom így őt... Azért van bennem emberiség!

- Én is téged Kislány, de, ha mégegyszer így mersz hívni, én esküszöm, akárki előtt foglak megbaszni.

- Apuciii, hogy beszélsz? - mosolyogtam rá

- Najó, én figyelmeztettelek Kicsim! - felkapott a vállára és felcipelt a lépcsőn - Tudod, egy szerencséd, hogy a gyermekünk ott van a pocakodban, máskülönben kibasznám belőled a járás képességét is... - tett le az ágyra és felém támaszkodott, így mozdulni sem bírtam

- Apuci csókolj meg! - parancsoltam rá

- És, ha nem?

- Akkor bünti lesz. - vágtam be a durcit

- És mégis miféle "büntit" kapok?

- Szexmentes hónap? Esetleg szexmentes 9 hónap? Vagy talán egy év? Melyik tetszik jobban? - néztem rá angyalian mosolyogva, mire úgy rátapadt a számra, mintha ez lenne az utsó esélye erre

- Így már egyik sem. - mosolygott rám - Baba, ne büntess! Tudom, hogy észrevetted, mikor állt a farkam...

Folytatás következik...