Rosszullétből szerelem? (18+) (Manuel ff)

16. rész

A fiúk lassan elmentek, mi pedig a kanapén összebújva néztük a 365 nap első részét.

Közösen úgy döntöttünk, nem megyünk sehova képet csinálni, majd valamit összedobunk otthon.

- Olyan szar ez a film... - szenvedtem

- Ez a szar az egyik kedvencem! - vágta be a durcit, és állította meg a tv-t

- Ne durcizz már bébi! Megyünk medencézni? - bújtam mégjobban oda hozzá

- Mehetünk. Kintre, vagy bentre? - állt fel

- Menjünk először kintre, aztán, ha fázunk, bejövünk. - álltam fel én is

- Okés. És medence vagy jakuzzi?

- Először medence, utána jakuzzi! - vágtam rá

- Rendben. Na gyere fel, öltözzünk át!

LAURA SZEMSZÖGE

Gyorsan átöltöztünk, és kimentünk. Először Manu ment bele, aztán én, de ő megpróbált belehúzni aminek az lett a vége, hogy mindketten beleborultunk.

- Te hülye! - nevettem

- Legalább ebben hasonlítunk! - vágott angyali fejet

- Haha, valaki nagyon vicces kedvében van... - másztam rá

- Beindultál kicsim? - nevetett, ahogy puszilgattam a haját

- Hát lehet, de ne mond, hogy te nem...

- Én nem mondom! Kipróbáljuk, hogy milyen a medencébe'? - mosolygott perverzen

- Na nem. Deeee... - nem tudtam folytatni, mert valahonnan kiabálást hallottunk

- Mi a helyzet, fiatalok? - kiabált Marika néni

- Ooo, Marika néni, hogy van? - löktem el magamtól Manut

- Én nagyon jól vagyok. Képzeld el, az utca végén, tudod van az a bolt... Nem is tudom, mi a neve, de ott van a' Zsuzsa. Tudod, az a' bolond.

- Jajj, igen tudom, Marika néni!

- Hát ő neki a' unokája, a... Fhu várjál, nem fogom én ezt itt most kikiabálni... Még a végén meghallja!

- Ha nem zavarja magát, hogy itt van a barátom, jöjjön át nyugodtan!

- Átmegyek akkor pár perc múlva. Viszek ilyen málnás

- Jolvan, akkor mi gyorsan kimegyünk a vízből! - mondtam, de már bement a házba - Na menjél kifelé! - sóhajtottam

- Megyeeeeek..... - gondolkozott el - Megyek, ha este kicsit használod rajtam az a gyönyörű szád! - csókolt meg

- Te engem ne fenyegess! Indulj szépen ki, mer' nincs időnk!

Marika nénivel egész estig pletykáztunk.  A végére már Manuel annyira nem bírt magával, hogy markolgatta a combom, meg ott csókolgatott Marika néni előtt...

- Hát akkor gyermekeim, örülök, hogy boldogak vagytok! Én már mikor a nagyszüleid itt laktak, vártam, hogy amikor ide költözöl, legyen egy jóképű ifjú, aki így fog szeretni téged! Mondjuk arra soha nem gondoltam, hogy ezt a helyet egy ismert ember fogja betölteni... - mondta mikor már ment ki az ajtón - Fiacskám, ajánlom, hogy ne essen bántódása Laurának!

- Így lesz Marika néni, így lesz! - mosolygott Manu, a néni pedig haza ment

Bementünk, ettünk és csináltunk egy képet, amit aztán kiraktunk. Mindketten lenémítottuk a telefont, mert kb. amint kiraktuk, jött 30 értesítés...

Aztán Manuelnek megszólalt a telefonja:

Bejövő hívás tőle: Telegdy🎵

📞- Hiányzunk tesó? - köszönt boldogan, ám a választól lehervadt a mosoly az arcáról...

HAMAROSAN FOLYTATJUK...