A lángokban állt lélek tánca -Tűz könyve 1. rész

Borostyánfüggöny és parkettafonás

A hét további része korántsem telt olyan izgalmasan, mint amilyen lökettel indult, sőt még az eső is végig és könyörtelenül zuhogott -Haruki nagyon sok helyen élt már, városokban vagy éppen vidéki falvakban, de sosem járt még olyanfajta nagyvárosban, mint New York. Az pedig egészen elviselhetetlen volt a nagy esőzésekben, az emberek ázottak voltak, de ettől függetlenül az utcák reménytelenül tömöttek. Nagyon rossz érzés volt így elhagyni a biztonságos otthonokat.
Aztán Brooklyn pénteken meggyógyult. Azt mondta neki magáról, mikor ő nagy lelkesen áthozta neki kémia és matek jegyzeteit -csak a lány miatt vezette ugyanis olyan szépen füzetét az utóbbi napokban- hogy rettenetes influenzával küzdött és ötven fokos láza volt, a halál küszöbéről ért vissza. Természetesen sosem túlzott. Szomorú mégis határozott arckifejezéssel közölte vele, hogy most biztos, hogy nem fog tanulni.

Így csak együtt voltak, Brooklyn meginvitálta őt a szobájába és eleinte csak az esőcseppek kopogását hallgatták. Utána ettek leginkább a végtelenségig, -amikor a fiú megismerte barátnője édesanyját, Michelle-t, az asszonynak azonnal elhatározott céljává vált felhizlalni őt és eddig minden eszközt meg is ragadt eme nemes cél beteljesítéséhez. Egyébként nagyon kedves volt. Kifejezetten kedves és mosolygós, olyan fajta szerető anya, asszony, aki az ő életéből mindig is hiányzott.

Az eső lassan annyira lecsillapodott, hogy már nem kopogott többet a lány ablakán, így Brooklyn nagyot nyújtózva feltápászkodott bolyhos szőnyegéről -eddig ott tespedt csillagpózban- és körülbelül öt perces kutakodás múlva kivett tokjából egy régi bakelitlemezt és zenét rakott be. Jazz volt éppen terítéken, nyugodt és kellemes, simogató érzés az emberi fülnek. Haruki az ágy szélén ült kezdetben majd hátradőlt a puha takaróra és elolvasta a lány egyik könyvének hátulját -utána titkon még bele is lapozott mert túl kíváncsi lett, de csak olyan titkos módon- majd körbenézett a helységben. Nagyon szép volt, minden kamasz, akinek volt akár egy fikarcnyi ízlése ilyen szobát akart volna, ő legalábbis mindenképpen. A szoba visszafogott volt, de mégis tele élettel. Rajzok és retro filmek poszterei a falon, növények az ablakban, franciaágy sok színes párnával és makraméfonású hintaszék, ami a plafonról lógott alá. Borostyánindák sokasága, ami függönyként funkcionál, mindez egy enyhe narancssárga falszínnel. Az ágytakaró horgolt volt, puha és ölelni való anyagú, amit állítólag maga a lány készített. Jó illat volt mindenhol, olyan mint Brooklynnak Miss Relax parfüm és napsütés illata. Mikor eszébe jutott ez a hang a fejében nevetni kezdett. Milyen illata van a napsütésnek?
Maga sem tudott volna pontos választ adni. Igazából olyan volt ez az egész mint egy érzés, egy mindent átmelengető és kellemes érzés, amit akkor érzett mikor a lány közelében volt és példának okáért megszagolta a haját vagy ruháját. A napsütés is mindent átmelengetett.

Mikor mindezt végigvette magában nagyon erős késztetést érzett arra, hogy elmondja barátnőjének a hét elején lezajlott történéseket, mégis megtorpant. Elpirult. Ujjbegyei izzani kezdtek, de úrrá lett hirtelen pánikján és összeszedte bátorságát. Amikor kissé vonakodva, félve mégis izgatottan elújságolta neki a stúdiós jelenetet -kihagyva természetesen, hogy ő égette bele a falba tenyérlenyomatát -a lány először csak pislogott a plafonra. Majd hirtelen felült és ránézett. Pillantása folytán ő mintha egy kicsit még meg is rezzent volna.

Hallgatott, minden bizonnyal az információkat igyekezte feldolgozni. Szemei mintha egy kicsit kékesen ragyogtak volna, elenyészően és alig észrevehetően, kifejezetten furcsa volt mindez, de Haruki csak valamiféle halucinációnak írta fel magában, nem foglalkozott vele. -Hogy mit csináltatok?! -kérdezte aztán Brooklyn az extázistól túl magas hangon.

Már nem csak arca égett, hanem minden mása is gyakorlatilag, rettenetesen kellemetlenül érezte magát, de nem bírta megállni hogy ne mosolyodjon el. -Nekem is ez volt az első kérdésem... -mondta a fiú és hirtelen zavarában azt sem tudta hova nézzen.