A lángokban állt lélek tánca -Tűz könyve 1. rész

Wildfire

*Figyelmeztetés: a fejezet végén van egy utalás, hogy a szereplők szeretkeznek egymással, aki ezt nem preferálja ugorja át a végét <3*

Elérkezett a csütörtök este a dolgok pedig kicsit mintha összekuszálódtak volna. Egész héten idegeskedett, izgatott volt és szinte minden gondolata ekörül a mai este körül forgott, viszont mire észbe kapott gyakorlatilag ott állt már a nyitott szekrényébe bambulva, öt perccel az indulás előtt. A pillanatok, az elmúlt pár nap összes pillanata egyetlen egy másodpercbe, egyetlen egy lélegzetvételbe sűrűsödött ő pedig felbukkant a felszínen. Hirtelen lélegzett fel és nem hitt a szemének. Tényleg ilyen hamar elszaladt volna alatta az idő? A válasz igen volt. Mintha az elmúlt négy napot egy fekete lyukban töltötte volna szüntelen azon gondolkodva, hogy vajon vegyen fel nyakkendőt és amennyiben igen, milyen színű legyen...semmire sem emlékezett keddről és szerdáról, valamint minden jel arra utalt, hogy a csütörtöki tanórákon is csak teste volt jelen.
Nem kis idegességgel kérte hát kölcsön Atsushi-tól öltönyét. Ő maga is birtokolt egyet, egy nagyon szép barna öltönyt, de azt a költözés óta nem használta és mikor előkotorta az egyik kicsomagolatlan dobozból az gyűrött volt és még el is szakadt. Most édesapja öltözékében állt hát a tükör előtt, a ruhadarab vagy három számnál nagyobb volt saját méreténél és leginkább egy ázott verébnek látta magát benne. Enyhén remegett is. 
Bár Joel nem mondta milyen szerelésbe menjen, de a fiú gondolta nem egy mindennapos ruhába kéne menni a felső ezer egy partijára ahol jó benyomást kell keltenie fiúja szülei előtt. Fiúja... -itt megtorpant egy pillanatra, halványan elmosolyodott, szívét megtöltötte az a kellemes és meleg érzés, de nem tartott sokáig ez a fajta boldogsága. -nagy nehezen, de bekötötte a lakkcipő fűzőjét. Sosem tudott cipőfűzőt kötni ezért az általában csak szomorúan lógott a földön. Mikor felegyenesedett, hogy megnézze magát a tükörben elhúzta a száját. Nadrágszárát fel kellett tűrnie, Nyakkendőjét így-úgy megkötötte -három youtube tutorial videó után- és az ingben, amit a zakó alá vett fel még inkább látszott már szinte beteges vékonysága. Egyébként sem volt egy erős testalkatú ember, mert nem evett gyakorlatilag semmit anorexiája miatt, de mégis...Mióta megjelent a tüzes izé vagy 5 kilót fogyhatott. Bordái ijesztően mutogatták magukat.
Sok fajtája van a szépségnek, köztük nem egy a vékonysághoz kötött...van, aki szépen vékony, közben izmos és csupasz, mint Joel példának okául, de ő leginkább úgy nézett ki, mint valami halálos beteg. Nem szeretett tükörbe nézni, legtöbbször csak undorodott magától, aminek nagynak kellett volna lennie kicsi volt, kis lábujja abnormálisan fejlődött ki és nem is létezett, csípőjén egy nagyobb heg éktelenkedett, ami egy műtét után keletkezett. A sok stressztől, ami érte az életében, mikor Norvégiában laktak veseköve lett, de olyan nagy, hogyha nem vették volna ki belőle műtéti eszközöket használva nagyon súlyos következményekkel kellett volna számolnia. Talán nem volt normális, hogy egy ilyen idős kamasz fiúnak veseköve legyen, de ő mindig is feszültebb volt a többi kortársánál. Azok után, ami történt vele örülhetett neki, hogy csak egy vesekövet kapott.
És még girhes is vagyok...remek...-bosszankodott magában elégedetlenül, miközben a kelleténél idegesebben csukta be szekrénye kétszárnyú ajtaját és az enyhén bele is remegett. 

Eközben a konyhában Atsushi és Joel egymással szemben ültek. Bár Joel már debütált, mint Haruki barátja, Atsushi még mindig hibátlanul tudta „kellemetlenül méregetni" a fiút, ha arról volt szó. A csapból hosszú szünetekkel csöpögött a víz, Joel idegesen gyűrögette fekete zakója ujját, legszívesebben viszont csak a plafont bámulta volna. Most mégsem nézhetett fel az égre nem? Nem vehette semmibe Atsushit... talán ha akár csak egy pillanatra is megszakította volna a kellemetlen szemkontaktust a férfi arra a következtetésre jutott volna, hogy nem veszi őt komolyan. A japánok nagyon fontos tényezőnek tartják a tiszteletet és a hierarchiát és Atsushi pontosan ilyennek tűnt, akármennyire is nem akarta őt másokhoz hasonlítani, mégis meg kellett engednie magának ennyit. Ezzel pedig távolabb nem is kerülhetett volna a valóságtól. Akivel most szemben ült per pillanat teljesen egyedül felnevelt egy olyan csodálatos fiút, mint amilyen Haruki is volt, dolgozott és még azt is tisztességesen csinálta. Elképesztő tudást forgathatott emlékei között, amikkel könyvtárakat lehetett volna megtölteni, de ő mégsem élt vissza ezzel. És pontosan ezért tisztelte őt annyira Joel is. Mert még mindennek ellenére is szerény ember maradt. És mert mindkettőjüknek ugyanolyan fontos volt Haruki.
Persze ez nem azt jelentette, hogy nem félt tőle. Kicsit talán mindig ideges lesz a környezetében...ezen nehéz lenne bárminek is változtatnia.