A lángokban állt lélek tánca -Tűz könyve 1. rész

Bűntudat és egy fiú, akit Calinak hívtak

Brooklyn

A két kamasz az utcán sétált, talpuk alatt tocsogott a délelőtti zivatar maradványa. Brooklynt nagyon zavarta az, ahogy elváltak a fiúval a bázison. Nem is értette mi ütött belé, teljesen kétségbeesett, ahogy két tűz között rekedt és a bűntudat marcangolta lelkét. Az egész jelenet, számára nem volt több, csupán egy röpke, elfelejtett pillanat, ami csak akkor jutott eszébe, mikor már késő volt, visszafordulásra, vagy menekülésre pedig aligha lett volna lehetőség. Megfenyegettem a legjobb barátomat! -pánikolt belső énjének, de kintről mi sem látszódott csak a zaklatottság. A vízlány minden bizonnyal dühös volt rá. Nem felelt elkeseredett segélyiáltásaira.

A fiú kissé lemaradt hozzá képest, most gyorsan felzárkózott. -Meg fogja érteni. -nyugtatta Axel inkább kevesebb mintsem több sikerrel. Brooklyn makacsul tiltakozva rázta meg a fejét. -Ez még nem olyan vészes.

-Ezt te nem értheted. -folytatta a fejrázást kétségbeesve. -Sosem veszekszünk semmin. Haruki felemelni sem emelte fel sosem velem szembe a hangját...-hisz a tűzhajlító fiú nem volt kisebb személy, csak a világ legédesebb és visszafogottabb emberénél, ez a tudat, csak még gyorsabban ásatta vele saját sírját. -vissza kéne mennünk! -állt meg elbizonytalanodva.

Milyen zaklatott...-ahogy most végignézett rajta, nem is tudott volna megállapítani mást. Még sosem látott senkit, aki egy olyan tovatűnő pillanat miatt ennyire leengedné a védelmét. Ő semmiképpen sem lenne képes erre, arról az apróságról meg nem is beszélve, hogy -bár kétségtelenül rendkívüli vonzalmat táplál eziránt a lány iránt- még mindig nem többek idegeneknél. Brooklyn bátor volt. Bizalmas. Ő mégsem tudta viszonozni ezeket a szívességeket, hisz tehetetlen volt.
Egészen addig, míg eszébe nem jutott valami. Együtt érzően mosolyodott el, majd kézen fogta a lányt. Nem kért engedélyt előtte csak megtette. Természetesnek hatott eme cselekedete, mi sem magától érthetődőbb. -Már mindjárt ott vagyunk. -mondta miközben magával húzta őt és egy kivilágított rozoga hajóra mutatott, ami olyan 20 méterre volt kikötve tőlük. -Ne aggódj. Vigyázok rád. -ezt, tőle nem megszokott gyengédséggel suttogta csak neki, majd odavezette a kis bárkához. A kövön már ott várt rájuk valaki. Egy szakadt farmerkabátot viselő huszonéves fiú. Ápolatlan külsője arról árulkodott, hogy nem sok időt tölthet jó társaságban -vagy bármilyen társaságban-, jobb szeme alatt lila véraláfutás húzódott. Rikító zöld festett haja kilátszott kopott basketball sapkája alól. Valószínűleg míg rájuk várt füvezni kezdett, ugyanis a tekert cigiből fullasztó füst áradt.

-Ki ez? -kérdezte aggódva a lány és egyre inkább úgy volt vele, hogy rossz ötlet volt odamenni.

-Egy barátom. -súgta a választ.

-Cali! -bődült el a férfi és lepacsiztak Axellel. Majd az értetlenül ácsorgó Brooklynra nézett. -Ki ez? A csajod? -Brooklyn szégyen szemre annyira megijedt ettől az embertől, hogy most még egy lépést hátrált is.

-Nem. Csak egy barát. -mondta a fiú helyett és kibontakozott a kézfogásból, de nem mondta el a nevét.

-A nő is csak egy barátom volt, aki most gyerektartást kér tőlem. -jegyezte meg somolyogva majd füle mögé helyezte a cigarettát és intett a két kamasznak, hogy kövessék. Felmentek a hajó fedélzetére, ahol a színes füzérek által adott fényben hatalmas kupleráj látszódott. Biztos, hogy valami díler...kis zacskókban különféle porok és tabletták voltak az egyik félig kihúzott fiókban, a pulton befőttesüvegben marihuána volt eltárolva. Brooklyn még sosem járt ilyen helyen és nagyon nem tetszett neki.

-Mi történt az arcoddal? -érdeklődött a lány. Nem bírta megállni, hogy ne kérdezzen rá a lila és bíbor színekben úszó monoklira, ami miatt Aaron szeme körül kétszeresére dagadt arca.